Szégyen, de hónapok óta nem jutottam el az okmányirodába, hogy átjelentsem magam jóanyámék új címére.

Ők az állandó lakcímem, mert a városban van egy szokás, hogy az újszülöttek nevét ráteszik az Élet fájára. Ezt szeretném a gyermekeimnek is.

Gabóca neve is felkerült...

Meg amúgy is jó, ha a város lakója vagyok 25 éve. Sosem lehet tudni.

A valódi fellelhetőségünk kb. 8km-re van valójában.

Ez a két cím van a lakcímkártyámon.

Illetve eddig az előző lakásuk címe volt.

Apu hozott már űrlapot, a saját részét kitöltötte, én is a magamét (még újra is kezdtem, mert elrontottam - ugye aki nem tud olvasni).

Hordozgattam magammal, de nem jutottam be elintézni. Mindig volt fontosabb.

No, ma délben, ebédszünetben, amúgy is intézkedni indultam, hát beugrottam megnézni, mennyien vannak, hogy elaltassam a bűntudatomat azzal, hogy "amúgy is sokan voltak".

Erre fel összesen 1 ember várakozott előttem, de azonnal be is hívták, így ott ragadtam.

Kb. negyed óra alatt elintéződött.

Azért jó, hogy már nem kell vele foglalkozni.

...

A címben szereplő csirke szárny pedig a gyengém.

Amúgy nem igazán foglalkoztam a csirke ezen testrészével sosem, mert macerás és kevés rajta a hús, de a párom olyan zseniális receptet tanult, hogy annak egyszerűen nem lehet ellenállni.

Nem is próbálok.

Ő látja, hogy ízlik (nem nehéz, ha betekerek majd egy kilót...) és szívesen készít.

Ha egymás után négy nap szeretnék (a beültetés után - pedig az még bőven nem kívánósság!) akkor négy napon készít.

Ez után az ominózus halmozás után utaztunk el a mamámhoz, aki válogatott finomságokkal traktált - megtudva, hogy sok fehérjét kell ennem szintén hússal.

Most, hogy itthon vagyunk, és vásárolni mentünk, megint rákérdezett, hogy mit szólnék egy "kevés" CSCSCS-hez. (Értsd: csípős csirke csücsök)

TERMÉSZETESEN VIGYORT SZÓLOK HOZZÁ!

Már készül, amíg én írok.

Az illatok jönnek és pedig lassan indulok is enni.

Aztán gondolkozhatok, hogy cserébe melyik kedvencét főzzem.

Ennyit a mai napról.

...

A barátaink elmentek.

Ehhez nem is fűzök semmit.

Szeretem, ha együtt vagyunk.

Talán nem is elég kifejező a barát szó erre.

Kötelék, ami nem szakítható.

A legnagyobb bajban voltak mellettünk.

Most pedig... együtt pocakosodunk.

Köszönöm Istenem!