bodzaszörp.
Igen, a mai nap legfőbb küldetését az jelentette, hogy viszkető bőrömre pocakkrémet és lelkivilágomnak bodzaszörpöt találjak.
Gabócámmal egészen más volt a pocakosság.
Spontán, azonnali (), nagyon akart és...semmit mutató.
Ahogy elhatároztuk, hogy szeretnénk, azonnal kopogtatott.
Boldogok voltunk.
Rajtam pedig az állandó hányáson kívül semmi sem látszott.
Volt, aki csak a szülőszobára menet vette észre, hogy ott belül lapul valaki...
...
Most pedig, még alig töltötték be a 4 hetet (4hét+2nap) máris kezd domborodni a pocak.
Na jó, egyelőre még simán össze lehet téveszteni egy félresikerült fogyókúra eredményével, de mégis valami van...
Persze viszket is, ahogy alakul.
Így tehát meg is kezdjük a kenegetést.
A bodza pedig:
háááát, be kell valljam, teafüggő vagyok (17 napja tiszta).
Nem akarok fekete teát, vagy bármi féle tein (koffein) tartalmú löttyöt adni a Babáknak.
Pedig nekem a forró tea az üzemanyag.
Így tehát kénytelen kelletlen találtam ki a bodzaszörpöt.
Kb. hetente egy üveggel megiszogatok egymagam.
A víz nem oltja a szomjam, ez egyelőre beválik.
Ez volt tehát a küldetés. Sietnem kellett, mert nagyon kedves barátaink látogattak ma meg minket, ezért is vagyok megint (túl) későn itt.
De most megyek is, mert mindjárt elalszom.
Hááát, hiába.
Pörgetés nélkül...