"Annyi minden van, hogy zanzásítva is hosszú lenne, de címszavakat azért vések fel, mert a fő-fő-fő-fő jóság az életben, hogy Univerzum/Isten/Allah/Sors/Akárki azért mégis csak oda tud figyelni és igyekszik rendet teremteni ebben a világban. Ezen kívül minden más elhanyagolható..."

(Búgócsiga)

"az élet mindig újrakezd"

(Kaptárlakó)

Remélem nem bántódnak meg, amiért idéztem a mai blogbejegyzésükből.

Mert ma szóltam nekik.

Szeretem őket.

Kértem, hogy még ne beszéljenek róla (Róluk!!!), de nem bírtam ki, hogy ők ne tudják.

Annyira, de annyira jól esett a reakció, hogy meg akartam örökíteni itt.

Mert...

BABÁINK!

Ti majd elolvashatjátok, hogy a barátaink mennyire örültek a hírnek.

Volt, aki sírt, volt, aki majdnem sírt, volt, aki sikoltott, volt, aki imádkozott és hálát adott...

Mert szeretnek bennünket, mert mellettünk voltak akkor, amikor csak nagyon kevesen, mert végigélték velünk a poklot és mert tudják, értik, érzik a boldogságunkat.

Köszönöm, hogy ilyen barátaink vannak.

Köszönöm, hogy van miért örülnünk.

Köszönöm, hogy ilyen hamar nem tudom begombolni a nadrágom...