Valahogy úgy alakult...

 2012.11.14. 20:21

Azt hiszem, ez jellemzi leginkább a mai napot. Az "úgy alakult..."

Már réges-régen kitapasztaltam, hogy ezeken a napokon csak egyetlen tiltott dolog van, az ölelés.

Ha ez nincs, tökéletesen tudok funkcionálni. Mosolyogva, bolondozva, semmi sem látszik a belül vetített filmből, csak a ruhám színe...

Feltöltöttem magam energiával, hogy szépen, ügyesen végigcsináljam a napot.

Aztán jött az én párom... és megölelt...

A mozi győzött, a könnyek bizony kipotyogtak...

Aztán összeszedtem magam, és mire Zádi felébredt, már elindítottam újra a napot.

Ma lenne 6 éves az én gyönyörű nagyfiam. Ma 6 éves a mi csodánk!

A munkahelyemen bizony sikerült előrébb lendítenem olyan ügyeket, amikbe majdnem beletört a bicskám. Ha sikerül, több embernek is segítségére lesznek a mai lépések.

Pörgős, rohanós, nagyon intenzív napon vagyok túl.

De ebédszünetben megálltunk.

Elmentünk Gabóhoz.

Megkapta a 6-os gyertyát, egy piciri ajándékot és friss virágokat.

Minden mécses világít... Ha lehet ilyet mondani, gyönyörű...

És a csavar a történetben:

ma megérkezett Zádi futóbiciklije, amit interneten rendeltünk karácsonyra.

Na igen, karácsonyra...

Amint hazaértünk, úgy éreztük, hogy oda kell neki adnunk. Meg is ideologizáltuk.  Így már több, mint egy hónappal előbb használhatja.

Így történt, hogy Zádi ajándékot kapott Gabó szülinapjára.

Nagyon boldog, föl-alá gurul vele a nappaliban. Kíváncsi vagyok, hogy fog boldogulni az utcán.

Boldog-szomorú-pörgős-torpanós napunk volt.

6 év...

Lassan iskolába menne... 

6 évvel ezelőtt

 2012.11.13. 23:01

Már a szülőszobában voltunk. Javában...

Nagyon vártunk, Gabócám!

Mindennek ellenére hihetetlen boldogságot hoztál az életünkbe! Köszönöm, hogy minket választottál!

Nagyon szeretünk. Ez nem változik. Sosem. 

süti beállítások módosítása