ma egy meglehetősen zaklatott, rohanós, durván pörgős napot produkálnom.
Sebaj, itthon vagyok végre.
Zümikém június óta, amikor a gála után haza kellett rohannunk az apjával, mert nem akart a nagyszülőknél aludni, most először aludt el náluk.
Nem tudom, ez mennyire lesz ezután újra rendszer. Nem erőltettük, de ha eszébe jutott, mindig megpróbáltuk.
Úgy látszik, ennyi időre volt szüksége, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mi is itthon vagyunk, nyugodtan alhat odaát.
Holnap elutazunk, vasárnap jövünk csak haza.
Nagy családi találkozó lesz. Több napos.
Zádi a hatalmas család részeként. Jó lesz.
