1 pelenka nélküli nap (ébrenléthez nem adtunk rá pelust, csak a délutáni -és nyilván az éjszakai alváshoz)
1 száraz pelus a délutáni alváskor
sok-sok futás a "pisilniii" kiáltásra
1 véletlen becsuri este felé - hiábano, azért biztosan elfáradt a nagy koncentrálásban
Azért szerintem jól haladunk.
(Zádi szerint is, mert már reggel, amikor megállapodtunk, hogy ma nincs pelus, csak kisgatyó, azonnal megkérdezte, hogy akkor mehet-e óvodába...)
Valamelyik nap véletlenül előkerült Zádi egyik zsenília kesztyűje. Világoskék, fehér csíkos és még soha nem volt rajta talán...
Nem igazán csípi a kesztyűket, de a leghidegebb időkben azért valahogy rá tudtuk tukmálni nagy nehezen.
Most, hogy előkerült, azonnal kijelentette, hogy ez az ő "dógozós kesztyűje".
A ma délutáni látvány: Zádikám egy szál kombidresszben, mezítláb és DÓGOZÓS KESZTYŰBEN szorongatja a lapátját (nem homokozó lapát, hanem fanyelű, a normál lapáthoz nagyon hasonlító gyermek kerti szerszámot. Egyik helyről a másikra költöztette a vakondtúrásokat (mármint azok földkupacait...).
Eközben az apja fát vágott, szintén munkás kesztyűben.
Végülis érthető, hogy ő is szeretett volna kerti kesztyűt, hiszen mindannyiónknak van...
Rendben, Zümikém! De miért pont egy vastag téli kesztyűt a 35oC-ban???
-o-
A mai nagy hírünk pedig, hogy reggel wc-be tette a nagy dolgát (a korábban vásárolt nedves wc papírnak nagyon örült, meg is állapította, hogy rágó szaga van, majd mindenkinek elújságolta, hogy az ő feneke bizony rágó szagú... Jó, jó! Tudom, de kell a motiváció...
Szinte egész nap szólt VÉGRE, ha pisilnie kellett. Nagyon megdicsértük, amit el is várt a fiatalúr...
Haladunk! Ha lassan is, de HALADUNK!!!
A kiadott "feladatom", hogy 3 havonta jelenjek meg vérvételen, hogy a pajzsmirigy hormonszintemet folyamatosan ellenőrizni tudja a doki.
Megy is minden a maga útján, de általában tudom, érzem, ha valami nem stimmel.
A múltkor a túlgyógyszerezést... Akkor csökkentettünk az adagon. Most, augusztus 28-án járt volna le a 3 hónap két vérvétel között, de éreztem, hogy most meg túl kevés a gyógyszerem, magas lesz a TSH szintem. Kértem időpontot (majdnem 3 hét kell, mire akad szabad időpont) és augusztus 6-án elmentem vérvételre.
Hála Istennek, az orvosom soha nem kérdőjelezi meg a kérésem, hanem ad beutalót.
Ma megkérdeztem az eredményt: nyilván magas a TSH-m. emelni kell a gyógyszer adagot.
A baj már csak az, hogy 1 egységgel több gyógyszer extrém alacsony TSH-t produkált nekem és szívpanaszokat...
A csökkentés után meg...
Szóval azt hiszem, most majd kiegyezek a dokimmal fél egységben. Hogy hogyan fogom megoldani, még nem tudom.
De beállhatna már végre! Amíg ingadozik, álmodni sem álmodhatunk tesóbabáról - tudom, nem időszerű még több, mint egy évig, de addigra stabil értékeket kellene produkálnom!
- "Anya, valami van ollodban?"
- "Iged kicsib! Allergia!"
- "Elégia, szolippia, olimpia! ... Kifújod? Anya, kifújod?"
-"Kifújob!"
...megtörténik...
- "Kifújtad, anya?"
- "Igen, Kicsim!"
- "... MMM... Megnézhetem?"
...Azt hitte, az allergia valami különleges dolog. Azt tudja, hogy az ő orrában mi szokott lenni... De allergiát még nem látott...
-o-
Nagy boldogan fedezte fel a falon az árnyékát. Mocorgott ide-oda, érdekesnek találta.
Egyre közelebb húzódott hozzá, majd felkiáltott:
- "HAHÓ!" ... " Hahóltam álnyékomat!"
Ezek után odahajolt és megpuszilgatta.
gyerek, egészséges gyermekbetegségekkel...
Tudom...
Ez csak egy egyszerű pocakfájás...
Csakhogy először találkoztam vele.
Tudom, nem kellett volna semmi rosszra gondolnom.
Nem is írom le inkább, mik jutottak eszembe, mert csak mentőt hívnátok - hozzám... 
A lényeg: minden rendben van, a jóóó finom fürdő közben és utána már nem is panaszkodott, hogy fájna neki. Ügyesen ivott elalvás előtt, átaludta az éjszakát, reggel jókedvűen ébredt, jól reggelizett, aktív volt és ügyes.
Evett, kakilt (bocsi), játszott, aludt, mint aki nem is emlékszik a tegnap esti pocakfájásra...
Hála Istennek jól van! (És nem is vittem reggel azonnal orvoshoz - bár, többször gondoltam rá és napközben 4*, 5* hazatelefonáltam, hogy minden rendben van-e.)
Sebaj! Ennél nagyobb bajunk sose legyen! - Azért megijedtem ám...
Katakeresztanyu fotói közül feltettem néhányat.
Ma este különben jóóól megijesztett a fiatalember.
Először nem akart vacsorázni, azután közölte, hogy "Éjzek valamit, hasamban... Nem jó..."
Erre én: "Mit érzel, Kicsim?"
- "Víz van benne!"
- "Zuborog?"
- "Nem! ... Zubojog!... Igen!... Víz... Fájis!"
Megpróbáltuk elvonni a figyelmét. Apja "megvizsgálta", nyomásra nem volt érzékeny. Kapott egy csésze langyos kakaót. (A meleg folyadéktól reméltem enyhülést a bajára, ráadásul úgy tudom, a tej méregtelenít... Na, igen éppen a tej nem jó, ha hasmenése lesz, de még nincsen (egyelőre), így mégis megkockáztattuk...)
Beadtam neki egy adag Pro-Kidet. Hátha.
De nem vacsorázott, viszont időnként összegörnyedt, hogy fáj a hasa...
NEM SZERETEM EZT!
Nyilván figyelgetem.
Láza nincsen, a hasa puha, széklete volt, normálisan. Nem tudom, mi ez, de nem örülök.
Kiderül.
Mindenesetre nem szerencsés, hogy folyton rágja a körmét (mióta dolgozni mentem, ez az orális megerősítés maradt neki meg... 
), a keze pedig nem tiszta.
Szóval benyalhatott valamit.
Jaj, csak ne legyen semmi gond!
