Odajöttek...

- "Jól van, okos kecskék vagytok!"

Nem, nem tévedés. A mondatok egymást követték - ugyanabban a szituációban. Nem különböző állatoknál...

Ja, és nem őzikék, de nem is kecskék voltak a nevezettek, hanem indiai antilopok...

Jó, kicsit kell még gyakorolnunk az állatok neveit...

elfáradtunk, de nagyon produktív, élménydús napon vagyunk túl.

Aki volt már Veszprémben az állatkertben, az tudja, hogy a Viadukt majdnem az állatkert fölött van. Feljutni és átjutni rajta kb 3-4 percet vesz igénybe.

Nos, Zádinak ez a 3-4 perc elégnek bizonyult ahhoz, hogy mély álomba szenderüljön a begyűjtött élmények, a megtett kilométerek és az elfogyasztott finomságok után...

Igyekszem fényképes beszámolót tartani. - Remélem több sikerrel jár majd az igyekezetem, mint eddig... :-/

Jó éjt!

évadzáró gálaműsor, ma évadzáró társulatiülés...

Zajlik az élet én meg kapkodom a fejem erősen.

Remélem hamar kibukkanok már végre!

Holnap viszont lelépünk kicsit családkodni, Zádiszeretésre.

Majd jövünk. 

ráérnék blogolni, de Istinek kell a gép...

Éjjel Züm végig hőemelkedéses volt. Reggel felhívtam a dokit, megbeszéltük a teendőket.

Pénteken jelentkeznem kell, hogy mi a helyzet.

De jó is lenne, ha végre kigyógyulna már ebből a folytonos "valamibajavan" állapotból!!!

Na, nem nyüszítek, hanem szeretgetem. Annál jobbat úgysem tehetek.

Mellesleg elég rendesen elnapolódott a különszoba projekt. Zádi annyira hozzánk madzagolja magát, amikor végre itthon vagyunk, hogy most még jobban szüksége van a közelségünkre éjjelente.

Sebaj, ha visszaszerzi a biztonságérzetét, majd újból ráfordulunk a dologra. 

végre majdnem teljesen elmúltak, erre benyalt valami köhögős - orrfolyós - tüsszögős finomságot.

:-P

Hiányzott, mint egy megtermett púp...

Sebaj, ebből is kikúrálódunk.

Amikor reggel a doki látta, még csak egyet-egyet köhögött. Tüdeje, torka tiszta volt.

Nap közben egyre többet köhögött, az orra is elkezdett folyni és tüsszentett is párat.

Nem tragikus a dolog, de nem is tökéletes. Majd kialakul.

Este odabújt hozzám és azt mondta "Ajanyos vagy! Szejetelek!"

Hááát, mit mondjak?

Én is szejetelem.

"Kakas monja: KUKI!!!"

"Tyúk: KOTTODÁCS!"

Napi több tucat ilyesmit írhatnék le, ha nem felejteném el.

Zseniális logika.

Reggel szegénykém annyira nem volt magánál ébredés után, hogy alig tudta elmondani, mit álmodott.

Egy-egy szónak többször is nekifutott. Addig-addig próbálkozik, amíg meg nem találja azt a hangalakot, amit ő belül elképzelt. Ez nem mindig fedi az általunk használt nyelv valóságát, de annál imádnivalóbb.