Elmegyünk mamikámhoz. Régen láttam már.
Délig dolgozik Isti, aztán bemegyünk Gabóhoz és indulunk.
Kell, hogy így legyen. Az ő világa a menedék. Dédi - mamikám a szigetem.
Gabót nem vihetem magammal, és nem maradhatok vele.
Akkor elmegyek oda, az egyetlen helyre, ahol nyugalmat lelhetek ezen a napon...
Bizony, az új mértékegység kialakult, visszavonhatatlanul. Az idő mérésére való, objektív, bár az átváltásával még akadhatnak gondok... Sebaj, majd annak is eljön az ideje... 
Na? Kellőképpen kíváncsiak vagytok?
Nagyapa alkotta időintervallum a következő:
"Anya, éppen 3 tejszeletnyi időt voltál a TESCOBAN..."
... khm... Kéretik ezentúl jobban sietni... (a szerk.)
megvagyunk, csak Zádi altatásánál előbb elaludtam, mint ő...
Most kapkodok, hogy behozzam, amit még el kell intéznem.
Ma loptunk egy kis időt, hármasban. Kicsit csatangoltunk, közös program volt. Istinek jutott eszébe és nagyon örültem neki. Csak, valahogy feszültebb voltam, mint szerettem volna.
Sebaj, majd legközelebb! Legalább együtt voltunk!
tanulsága:
SOHA NE ROBBANJ LE AZ AUTÓDDAL ROSSZ HELYEN!
Ez most komoly.
Nekünk 30.000 Ft-ba került, hogy elszakadt az ékszíj és nem tudtam tovább menni 2009. november végén.
Ma volt a fellebbezési tárgyalásunk a bíróságon.
Inkább nem ecsetelem.
A lényeg, ahogy Isti mondta: "meghalt Mátyás király..."
Lehetne ebből még nagyobb ügyet kerekíteni, de már nem fogunk.
Több, mint két éve húzódik. Hiába bizonygatjuk az igazunkat.
Befizetjük és túllépünk rajta.
Megint egy bizonyossággal, egy biztonságérzettel kevesebb. Bár, azt hiszem hamis biztonságérzet azt hinni, hogy kiderül az igazság és meg lehet védeni.
Nem, nem vagyok depressziós.
Már szomorú sem. Délelőtt még az voltam.
Ismét tanultam valamit. Boldogabb nem vagyok tőle, igyekszem tudomásul venni.
Apa és fia között:
- Na? Ki fog bilibe pisilni??? 
(Tudja a választ előre.)
- Zádi! Én! 
(Büszke magára.)
- És kakilni ki fog a bilibe??? (Rákontrázva - kisebb motivációt is beleépítve a beszélgetésbe...)
- ... ... ... APA... 
- 
...
Reggel ébredés után azt kérdezte tőlem picikém:
- Gogozol, anya? Szíhhász?
- Igen drágám, megyek dolgozni.
- Gogozol, apa?
- Igen, apa is megy dolgozni.
- Hazajön.
- Persze, kicsim. Mindketten hazajövünk.
- Gogozol. Én is.
(Kicsit sírdogálna az ember ilyenkor. Vagymi... Szegénykém! Jönne velünk...)
Sebaj, hétvégén elutazunk és pár napig együtt leszünk. És nem csak mi hárman... De erről majd később...
Egy éve már, hogy elmentél...
Dalszöveg (Padlás)
Most nem szólnak a csillagok, a messzeség most nem ragyog, s a közelség csak úgy segít, ha érzed, hogy megérint.
Most nem szólnak a csillagok, az árnyékok most túl nagyok, az antennákról víz csorog, felhők, ne sírjatok!
Míg a távolság az ablakát bezárja, míg az éjszaka az új nap fényét várja,
