mert este, amint Zádi elaludt, indulunk mamikámhoz.

Nagy dolgok várnak ránk... amint tudok, jelentkezem.

Ha minden igaz, a tesóm hoz mobilnetet. Akkor érkezem kiszámíthatóan. 

"Ez nagyon nehéz döntés egy anyának. Én is így gondoltam ahogy te, amikor már ismét elkezdett 18 hónaposan óránként, kétóránként szopizni a fiam, na akkor leválasztottam."

Én mondjuk, nem államvizsgázom éppen, de aggódom, mert láthatóan Zádi sem piheni ki magát. Reggel már fáradtan ébred, alig bírja ki fél 11-ig, és már bealszik, pedig mostanában már majdnem rászokott, hogy egyszer aludjon naponta, ebéd után. Most megint kétszer alszik, akkor is felületesen. Mellette kell lennem és kb. félóránként szopival visszaaltatni, hogy legalább aludjon, és ne sírjon miután felkelt még órákig.

„De nagyon sokáig gondolkodtam, jól tettem-e?! Én nagyon szerettem szoptatni, de ezt már nem lehet bírni, s gondolom most te is így vagy, főleg ha fel akarod készíteni a szervezetedet a kistesóra, akkor mindenképp gondolkodj el a leválasztáson. Nem lesz könnyű, de ez az élet rendje.
Anita.”

Én már előre lelkiismeret furdalással élek, pedig még le sem szoktattam. Látszik, hogy nagy meccs lesz, mert ma próbáltam mondani neki, hogy alváshoz adok csak és hihetetlen sírást vágott le (egyelőre ő győzött… pirul pirul…)

Nagyon szeretek szoptatni én is, de most nem érzem, hogy jót teszek vele. Furcsa kettős dolog ez…

Igen, a szervezetemet is a lehető legoptimálisabb állapotba kell hoznom a következő lombikra, mert a lefagyasztott embriónk után nem valószínű, hogy lesz pénzünk egy újabb körre…

„Meséltem ugye, hogy nálunk pár napig üvöltés volt, semmit nem fogadott el,tépte a ruhámat, viszont cicit sem kapott. Pár nap után elfogadott mást is, én választottam el, nem ő magát és a mai napig időnként jön és simiz... De ha tesót szeretnétek, tényleg érdemes elkezdeni a folyamatot.” Stike

Emlékszem, hogy mesélted Stike. Akkor is fájó szívvel gondoltam bele abba, ami ránk vár. Látod, bele sem kezdtem. Nem volt hozzá erőm. Nekem…

A párom már azzal viccelődik, hogy ne aggódjak, nem fog maradandó kárt tenni BENNEM a dolog… Ciki…

„Egyébként ha nincs meg a ledolgozott napod, akkor sem a gyededből számolják az új gyedet, hanem vagy az lesz az alap amiből a mostanit számolták vagy a szerződés szerinti béred.”

Látod, ezt nem (így) tudtam, de valamennyire bíztató a dolog. Mindenesetre jó lenne azt a százvalamennyi napot ledolgozni, és akkor tiszta lenne a dolog. Na igen, ha addig nem változtatják meg a munka törvénykönyvét, és ki nem rúgnak még Zádi 3 éves kora előtt.

Nem szeretek itt politizálni, de ez a kérdés érzékeny ponton érintett…

„Nekem anno Kendét kellett elválasztanom 20 hónaposan, akkor már Zsombi a pocakomban volt. Mi úgy csináltuk, hogy egyre csökkentettem a szopik számát, a végén csak az esti maradt, végül azt váltottuk ki kakaóval. Hónapokig úgy aludt el, hogy a keze a melltartómban volt. Annyiból könnyebb volt a dolgom, hogy ő nem kelt fel éjjel.”

Nos, Zádi is kibírja szopi nélkül elég hosszú ideig. Amikor program van, mondjuk kirándulunk, vagy ő az udvaron van a nagyszüleivel, én meg a házban, eszébe sem jut bejönni szopizni… De voltunk már úgy együtt is, hogy csak délután kérte. Eddig rendben van a dolog, de ő bizony rendszeresen felkel éjszakánként. Az esti kakaó, vagy tejcsi pedig nem váltja ki az éjjeli ébredést, maximum a vacsorát.

„Egy valami jutott eszembe, ami talán működhet: éjjel apa keljen fel hozzá pár napig, amíg megszokja, hogy nincs szopi. Nem mondom, hogy könnyű lesz... Sok erőt hozzá.”
Kendemami

Igen, ez működhet, de amíg apa dolgozik, ez nem aktuális. Kelleni fog pár szabadnap a dologhoz…

„Felébred, sír, járkál vele anya/apa, leteszi.
Felébred, sír, járkál vele anya/apa, leteszi.
Felébred, sír, járkál vele anya/apa, leteszi.

(6-8 nap múlva, idegbeteg szülők beszélgetnek)

"Te, ez a gyerek végigalussza az éjszakát! Hát persze minek is kelne fel?!"”
egyismerősöd

Ebbe bele sem merek gondolni!!!

„Nem tudok sajnos tanácsot adni, de nálunk is hasonló a helyzet. Matyi már nem szopizik túl sokszor napközben, de az esti kihagyhatatlan, és aztán az éjszakai "túra". Jó esetben 1 körül kel, akkor néha visszaalszik cumival, kis vízzel, de 4 körül visítva ébred, és csak cicin nyugszik meg, apa sem jó olyankor, nála is ordít, szó szerint, ha esetleg én elrohanok wcre és apa veszi ki. Rosszabb eset, hogy 1 körül már köztünk van, és fél-1 óránként rám mászik. De ez már az az érzésem, hogy nem is étkezés, csak megszokás.
Várom milyen tanácsokat kapsz, mert nem tudom, hogy lesz vége... én még nem szeretném befejezni, csak már jó volna, ha apa is jó lenne kicsit éjszaka, mert már nagyon fáradt vagyok.
bdori84

Üdv a klubban Dóri!!!

„Mi is tesó miatt választottuk el annak idején a kisfiamat. Először a nappalit kellett redukálni, az volt a könnyebbik meló. Kapott reggel, este és éjjel. Utána - gyógyszerszedés miatt - az éjszakait is el kellett hagyni. Mi is az apás módszert vetettük be. Szörnyű volt, de három éjszaka alatt megoldódott. Sosem egyedül sírt, Apa mindig ott volt vele. Harmadik éjjel már én mentem, én simogattam és biztattam, hogy anélkül is menni fog. Negyedik éjjel nem ébredt. Később persze más miatt kelt fel folyton és ötéves koráig át is járt hozzánk aludni , de alapvetően a szopi-gond három nap alatt oldódott meg. A reggeli és az esti szopit szinte magától hagyta el, napok alatt.”
Zsuzsi15

Bíztató, de az a pár éjjel?!?!?!

Nem bírom hallgatni, hogy zokog… Pedig az ő érdeke is lenne…

A következőnél már az elején állítsuk be így a dolgot? Vagy hogyan lehet ezt a szenvedést kiküszöbölni???

„Bár sokkal kevésbé gyakorlott anyuka vagyok , azért én is is megosztom veled, hogy is sikerült Ábelt leszoktatnunk a kétóránkénti kelésekről. Nálunk is apa segítsége is kellett, és a külön ágyikó.
Valahogy így zajlott:
Ébred-sír-felvesz(az elején apa, aztán volt már hogy én is)-nyugtat-sétál-nyugszik-letesz-sír
S ez így ment, amíg egyszer csak elaludt. Szép lassan meg(ki)ismertük a sírástípusokat is, és az elalvás előtt gyakran volt már az álmos dünnyögő sírás, vagy inkább nyöszörgés, amit hagytunk- De persze közben ott voltunk a háttérben és figyeltünk.
Pár nap kellett csak, és eljutottunk oda, hogy nyolckor elalszik este, és ha valami fel is ébreszti éjjel, elég a ringatás és visszaalszik. S legközelebb reggel 5-6 kel, ilyenkor már szopizik, és még 7-8-ig visszaalszik...

Hát valahogy így.

Elhiszem, hogy nehéz ez, de azt hiszem, abban van a lényeg, hogy már úgy érzed, Zádinak is a javára válna, ha többet aludna egyhuzamban...Így talán könnyebb lesz neked is...Puszi Nektek.”
Viki-Ábel

Nos, Ábelanyu, azt hiszem a kulcs kifejezés nálad a KÜLÖN ÁGYIKÓ…

Konkrétan kijelenthetem, hogy ez a kérdés nálunk az ÉN HIBÁMBÓL siklott félre…

Gabócát folyamatosan érintenem kellett, hogy ha éjjel rohamozna, azonnal tudjunk neki gyógyszert adni. Zádinál fel sem fogtam (sokszor még most sem…), hogy minden rendben és őt is érezni akartam.

Eddig velünk aludt, úgy másfél hónapja alszik a saját ágyában, ami nem különül el ténylegesen a miénktől, mert össze van nyitva a kettő. Ennek az az eredménye, hogy én is összehajtogatom magam 140 cm-re, mert ekkora az ő ágya és ott ébredek minden reggel, hiszen belealszok a szopiba…

Az én fejemben kell(ene) rendet tenni, Zádit a saját szobájába lakoltatni és ott altatni. ??? Mikor lesz ez így??? Ráadásul, ha a Jóisten megsegít minket, és tényleg beköltözik a tesó nem csak a pocakomba, hanem majd utána szépen a mi ágyunkba is, akkor hogyan alszunk különben négyen???

Tudom, kistesónak is a saját ágyában kellene kezdenie. Mondjuk az jó móka lesz, ha ő is ébred másfél- kétóránként az elején és bealszok közben ülve az ágya mellett…

„A döntés nagyon nehéz.....
Nálunk is ugyanez a helyzet,csak annyiban más,hogy nem is akar mást enni,csak szopi kell.na jó egy-két féle kaj jöhet,de az nagyon kevés egy 17 hónaposnak,egyébként a súlyával nincs semmi gond,de az evés katasztrófa”

Nekünk legalább ilyen szempontból nyugodt lehet a lelkünk, mert Zádi szépen eszik. A gyümölcsökkel még hadakozik, de lassan nagyapa hatására legalább aszalva azokat is elkezdte enni.

”Egyfolytában követ,és amíg nem kap nyuszim szopizni,addig nincs nyugság,nem kell senki más csak anya. Ha nem lát, eljátszik,vagy el van a Mamáknál is órákig,de ahogy meglát rögtön eszébe jut szopni.”

Ha Zádi ráfixál a témára, a műsor ugyanez. Nehezen lehet elterelni a figyelmét, de inkább nem is…

Ha valami baj éri,pl elesik ,vagy csak nagyon fáradt akkor is így nyugszik meg.

A fáradtság nálunk is ugyanezzel jár, a fájdalomhoz valahogy a gyógypuszit csatolta csak. De az jó minden családtagtól. Lehetőleg egymás után mindenkitől, nem egy-egy embertől csak. ;-)

”Éjjel is sokszor fel kell,átcuccol már magától a szülői ágyba. Mindezekből azt vontam én is le saját magunkon is,hogy ez a babáknak már lelki megnyugvás, nem is immunerősítés, de egyik hat a másikra, szóval ördögi kör....
Szeretek szoptatni,lelkileg nagyon fontos nekem is!!!!”

Én is szeretek szoptatni, gyönyörködöm benne közben (mondjuk nem éjjel háromnegyed háromkor, amikor már szanaszét áztatta és rágicsálta mindkettőt és követeli vissza magának…

De szerintem sem egyéb ez, mint lelki megnyugvás, közvetlen kapcsolat. LELKISZOPI.

”A nagyobbik lányom 27 hónapig szopott igaz az utólsó hónapokban csak este,a kistesó miatt kellett abbahagyni,különben nem jött össze,de Ő elfogadta pl a gyerekitalt helyette.Igaz már nagy volt,de neki is sokat jelentett,és én akkor csak bíztam benne,hogy még egy kis élet folytatja a megkezdett utat...”

Elíza

Mi nem várhatjuk meg, amíg tesóbaba beköltözik, mert úgy neki rosszabb esélyei lennének, mint Zádinak. Addigra a szervezetemnek teljesen normális hormonszintet és vitaminellátottságot kell produkálnia.

Nehéz meccs lesz ez, látom én is.

Zádi már az első lépésnél (mármint, hogy csak alváshoz kérje) tiltakozik teljes erejéből. Minden eszközt felvonultat a tárházából. Sír, toporzékol, tépi a ruhámat, szépen kéri (még a kezeivel is mutatja, hogy kell neki), mondogatja, hogy Kélem! Kélem! (Már félálomban is mondogatja!!!)

Igazán nem tudom elképzelni, hogy fogjuk ezt végig csinálni, de majd lesz valahogy.

Még élénken emlékszem arra az érzésre, amikor Gabó az első szülinapján visszautasította a szopit… Mintha én nem kellettem volna többé neki.

Most meg én akarom elvenni Záditól…

Úgy érzem, mintha nem lennék komplett.

De hajnalra, amikor már szétesnek a melleim, ráadásul Zádi reggel fél hétkor annyira fáradtan ébred, hogy alig támolyog, akkor úgy érzem, ha tegnap leválasztottam volna, már akkor is késő lenne.

Tudom, tudom, nekem kell rendet rakni a fejemben, anélkül nem fog menni.

Majd talán nagymamámnál ezek a dolgok is a helyükre kerülnek.