Elefántos a bilink, de nem ííígy...

...inkább így!

Szóval az örömhír:

Zádi ma bilibe pisilt!!!

Délelőtt már megmutattam neki (ma lett meg a bili, már régen kerestük...), de délelőtt még nem érzett rá a dologra. Mindenáron bele akart nyúlni a vízbe, amit azért öntöttem bele, hogy hallja a csobogást...

Délután újra megpróbáltam. Az esedékes pelenkacserével kötöttem össze. Ráült, várt egy kicsit és megtörtént a várva várt kisdolog. EZ ÁM A NAGY DOLOG!

Nagy örömködés, az egész család beavatása a történtekbe, taps és ováció, majd drága nagyfiam arrébb lépett két lépést és a szőnyegre megismételte a bravúrt - ha már ennyire örülök...

Megtörölgettem alaposan... a lábait is... És lendületemben a bilibe dobáltam a popsitörlőket. ÖÖÖ...

Zádikám pedig elkezdte kidobálni őket...

Azt hiszem, még van mit tanulni, de legalább elkezdtük!!!

Kiöntöttük a WC-be, Zádi húzta le (remélem ez vonzerő lesz a folytatáshoz), majd mentünk kezet mosni, ahol Zümkém annyira összevizezte magát, hogy konkrétan a hónaljában is csurom vizes volt a kombija.

Sebaj, lesz az még így se!

A kis nagydolog pedig a szopi.

Zádi ugyanis tegnap éjszaka konkrétan semmit nem aludt!

Amíg a cici a szájában volt, addig hallgatott, de elfordult tőle, majd engem szívtelennek nézve elkezdett üvölteni, hogy elvettem. Ezt játszottuk egész éjjel.

Most értem el odáig, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy a szopi mostantól már inkább hátráltatja a pihenését, mint segíti az immunrendszerét.

A legtöbb baba csak az első hónapokban ébred éjszakánként 2-3 óránként szopizni. Azután egyre nagyobb időket hagy két ébredés között, majd átalussza az éjszakát.

A legtöbb baba lehet, de Zádi nem!!!

A mai napig 2-3 óránként ébred.

Most éjjel pedig, amint már említettem, folyamatosan töltő üzemmódban van.

Elmúlt másfél éves! Már nem tápláléknak juttatja be a tejcsit, már majdnem mindent eszik, sőt, konkrétan tehéntejet is iszik.

Jól bevacsorázik (ma például 25dkg brokkolit küldött le egy jó pohár tej kíséretében fürdés előtt), de akkor is ébred a szopijáért.

Biztosan nem éhes. Próbáltam már tehéntejcsit adni neki éjjel cumisüvegből, csőrös üvegből, adtam teát, és vizet is. Egyiket sem fogadta el. A cumitól üvölt, csak a szopin nyugszik meg.

Van valakinek ötlete, mit csináljak???

Azt hiszem, a szopi most már akadályozza a pihenését.

Ráadásul jövő év vége felé, ha már ledolgoztam azt a nap mennyiséget, ami segítségével már nem a GYED-emből számítják a következő GYED-et, hanem a fizetésemből, akkor szeretnénk megpróbálni a tesóbabát összehozni. Ha, amennyiben, akkor...

Még semmi sem biztos. Csak az, hogy addigra a hormonrendszeremnek vissza kell állnia normál üzemmódba. Igen, vannak olyanok, akik szoptatás mellett lesznek pocakosok, de nem mindenki. Mi nem kockáztathatjuk az egyetlen fagyasztott embriónkat azzal, hogy a szoptatás miatt megváltozott hormonszint megakadályozza a megtapadását.

A születésnapja körül mindenképpen el kellene kezdenem a leválasztódást (ez nekem legalább olyan nehéz lesz, mint neki), mivel tesóbabának is szeretnék minden lehetőséget megadni.

Lehet, hogy ez most előre jön.

Kedden elutazunk nagymamámhoz, keresztelőre és csak a hét végén, vagy a következő hét elején jövünk vissza. Nagy lesz a változás, régen voltunk már ott, így most biztosan nem terhelem ezzel Zümit, de ha megjöttünk, meg fogom próbálni.

Csak még azt nem tudom, hogyan...

Most van az a pont, hogy kérem a véleményeket, ötleteket!

Nem vagyok biztos magamban. Sem a módban, sem az "itt van-e az idő"-ben... Az eszem azt mondja, igen. A szívem... azt hiszem sosem lesz felkészülve rá.

Gabó annak idején maga választotta el magát az első születésnapján. Egyszerűen nem volt hajlandó szopizni tovább.

...

NA, ERRŐL MESÉLTEM!!!

ZÁDI NEGYED 10-KOR ALUDT EL, ÉS MOST, 22:27-KOR FELSÍRT SZOPIÉRT. GYORSAN BEBLOGTAM AMIT EDDIG ÍRTAM ÉS MOST, 22:43-KOR FOLYTATOM.

De a lényeget végülis már leírtam. Nem tudom, hogy kell, nem tudom, most kell-e, csak azt hiszem.

???

Nagyapa a rekeszt kalapálja! Nyugiii!

A BábSzínTér társulat évadnyitó rendezvényére látogattunk el ma.

Megnéztük a Laci királyfi című bábjátékot. Vittük magunkkal Matyit és Nyúl férjét is. Jól éreztük magunkat. Olyan előadás volt, ami nem csak a gyerekeknek élmény (nekik nyilvánvalóan az volt), hanem a felnőttek is élvezték. Kár lett volna kihagyni. Most pedig, hogy elindult az évad, igyekszünk majd a csecsemőszínház darabokra feltétlenül elmenni.

Kicsit aggódtam, hogy mennyire fogja bírni az én örökmozgóm a színházat, de várakozáson felül működött a dolog.

Igaz, a majdnem egy órás műsor neki még sok, de a csecsemő darabok amúgy is rövidebbek, így nem hiszem, hogy gond adódna. Legalábbis remélem...

Délelőtt nagy szerelésben, kopácsolásban voltak apósommal, Zádi belefeküdt a gyümölcsös rekeszbe, nagyapa pedig helyre kopogtatta őket (a rekeszeket, nem Zádit!!!).

Este, miután hazaértünk a bábjátékról, sült kacsa és kakas volt a menü párolt káposztával.

Zádikám a káposztát messze elkerülte, de a kakascomb csontját nagy lelkesedéssel megragadta és csócsálta, amíg csak bírta. (Mosolygós perceket szerezve nekünk, nézőknek. - Egy gyöngyszemet meg is mutatok a képekből, amik két vigyorgás között készültek.

Legyen mindenkinek áldott vasárnapja!!!

sok-sok rengeteg mesélnivalóm lenne!!!

- Babaúszásnak becézett HRG - vízi mozgásfejlesztésről

- Dóriról

- A négyszavas boldogulásról - hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Zádi ma volt életében először ilyen usziban. Már napok óta mondogattam neki, de nyilván fogalma sem volt róla, mit akarok a "nagypancsival".

Annyira boldog volt, hogy hangosan kurjongatott, kacagott! Olyan csodálatos élmény volt vele együtt átélni ezt.

Végülis augusztus eleje óta nem volt nagy pancsiban. Akkor a Balatonon voltunk.

Boldog volt, csak az úszógumis feladatokat utálta, de azokat nagyon.

Már nyáron sem volt hajlandó elviselni, így most sem.

Anikó néni (a fejlesztő pedagógus) csak ismételgette, hogy jót tesz ez minden babának és amúgy is jó, ha kicsit szabályt tanul...

Igen, az valóban jó lesz...

Dórival is találkoztunk.

Érdekes érzés volt, máshoz nem fogható.

Egy ismeretlen ismerős.

Az első találkozásunkkor elmondta, hogy olvassa a blogot.

Úgy elképedtem, mintha nem tudnám, hogy ismeretlen emberek is ide akadhatnak és vannak, akik maradnak is.

Furcsa volt, hogy ismeri valaki az életünket, akinek az életéről én semmit sem tudok.

Furcsa, de vicces is.

Jövő héten nem tudunk menni, de azután járni fogunk és majd jóóól megismerkedünk, így én sem leszek annyira lemaradva...

Az utolsó téma pedig, mivel annyira fáradt vagyok, hogy alig élek, a négyszavas boldogulás, amit az apja fogalmazott meg és azonnal engedélyt is kértem, hogy ide írhassam Nektek:

Tehát Zádi leggyakrabban tényleg 4 szót használ.

1: NEM - csak, hogy minden szándék egyértelmű legyen...

2: ha bajba kerül, vagy segítségre van szüksége: ANYA

3: ha anya kell: CICI

4: minden másra: GOMBA

És tényleg!!!

Jójó, van még apa, nammama, apó, öcsi, mama, papa, nanó (hugim kutyája), tapl (tapló), giligili (müzli), kágám (csiga), kéem (kérem) és még sok másik szókezdemény, de tényleg a fentiek a leggyakoribbak...

A babaúszásról még akarok mesélni, mert hihetetlen élmény volt mindkettőnknek.

Még azt is el fogom árulni, milyen szerencsétlenkedő anya vagyok, hogy vizes fürdőruhában próbáltam Zádit szárazba öltöztetni és magamhoz fogtam... A melleim nyomán két nagy vizes folt lett picikém hátán... Kezdhettem elölről...

Ez az én formám. Kérem, aki béna, az béna...

Mentségemül szolgáljon, hogy próbáljon valaki megtörölgetni egy zsák bolhát, akik erőművésznek képzelik magukat és az öltöző berendezését próbálják az úszótársukra aggatni...

Jól mutatott volna a szomszéd kisfiún a fogas...

Tényleg szinte minden percét el kellene mesélni, a párásodó objektívlencsétől az úszó útig.

De most éppen olyan fáradt vagyok, mint Zádi, akinek még a nyála is csorog, úgy alszik...

Az álla alatt, jobb oldalon felnyílt a bőre.

Mert mindent akar, azonnal akarja, ő ügyes és megoldja, hiába kérjük, hogy ne...

De ő igen.

Nyilván elesik, bevágja a fejét a játékba, amit cipelt...

Még a nyelvét is elharapta!

A hideg víz jót tesz, elmúlik a vérzés... De Zádi nem sír sokat.

A gyógypuszi erejében hisz, így hamar meg lehet nyugtatni.

Drága szívem! Hány jóságfoltja lesz még, amíg felnő...

Nekem is mindig térképes volt a térdem... Bizony...