Hű, most látom, hogy ez a cím nem túl bizalomgerjesztő...

Pedig nem jelent mást, mint Zádi élete első vérhólyagját, amit én is megirigyeltem és estére én is beszereztem egyet...

Édes picikém nem is sírt, amikor az anyukámtól kapott textil napraforgó (már korábban Zádi által eltört) "szára" - egy pálca megcsípte a jobb gyűrűsujjának a belső felét. Kicsit rázogatta, de nem jajgatott különösebben.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy valami piros van az ujján...

Már jó nagyra nőtt a hólyag... Úgy sajnáltam!!!

Aztán büszkén mutogatta a családtagoknak és mondta rendületlenül, hogy "hólya, hólya"!!!

Később nyilván elkaparta, hiába próbáltam megakadályozni.

Mindenesetre este, amikor az etetőszékébe próbáltam becsatolni én is szereztem ilyen harci sérülést a jobb kezem kisujjára. Hiába, anya osztozik a babája fájdalmában (csak ugye értelmes anya nem úgy osztozik, hogy magának is fájdalmat okoz, mert az ugyebár a babának nem fáj kevésbé...).

Ennyi a mai véres történés.