Kajaaa

 2011.05.31. 21:52

54 üveg Zádiétel készült el ma.

Holnap még főzök hozzá két félét, hogy legyen miből válogatni és kitartson egy ideig.

Fárasztó, lassú, de boldogító ténykedés ez.

Főleg, amikor apró zajcsapó uraság az apja karján megérkezik a konyhába és mutatja az ujját, amelyiket bele akarja dugni a friss céklapürébe, kóstolgatni.

Belenyúl, lenyalogatja az ujjáról, a szája piros a szósztól és mosolygós.

Ha hagynánk, szerintem sokáig bírná a nyalakodást.

Meg is hálálta Zümikém a gondoskodást ÁM!

A kertből nagymamával botorkált fel, a homokozó lapátján egyensúlyozott 3 szem lottyadt seregélylátta cseresznyét.

A földön találta és közölte, hogy ANYA!

(Remélem, ez nem azt jelentette, hogy ezekre hasonlítok, hanem azt, hogy nekem akarja adni... )

Szóval megjelent, sárga homokozó lapáton tálalva a cseresznyemaradványokat, és én boldog voltam.

A fiam gondolt rám!

A legeslegfinomabb cseresznyéket kaptam!

 2011.05.30. 23:14

Ha nem szorít apa cipője, akkor már nagy vagyok?

 2011.05.30. 23:05

ÁÁÁllok!!!

 2011.05.30. 23:04

Totty! Ebben még gyakorolnom kell a járást...

Kicsinagy

 2011.05.30. 23:01

Tegnap nem értem ide blogolni.

Este érkeztek meg anyósomék messziről és tulajdonképpen kitöltötte a napunkat a készülődés, hogy várjuk őket.

Zádi is teljesen bezsongott már a végén. Mire az apja értük ment az állomásra, már nyilvánvalóvá vált, hogy képtelenség lesz időben lefürdetni és lefektetni.

Kilenc óra elmúlt, mire létrejött a nagy találkozás.

Hihetetlen örömöt lehetett látni Zümikémen.

Amikor felfedezte őket az ablakból, vadul dörömbölni kezdett, majd rohant elébük az ajtóhoz.

Szinte repült a nagyanyjához, onnan nagyapához.

Nem hiszem, hogy feltalálták már azt a szerszámot, amivel le lehetett volna fejteni róluk a picit.

Amikor nem a nyakukban csimpaszkodott és simogatta, puszilta őket, akkor magasra emelt kézzel futkározott közöttük és ujjongott, kiáltozott babanyelven.

Megmutatta, mi mindent tanult meg az elmúlt két hét alatt és komolyan azt hittem, hogy mindannyian egy szobában fogunk aludni, annyira nehezen vált el tőlük éjszakára.

Elmúlt 11, mire elaludt, de szinte egész éjjel szopizott, nagyon nyugtalan volt. Lehet magyarázni a Hold állásával, a fronttal, az élményekkel, bármivel. Azért mi szülők az indoktól függetlenül zombiként léteztünk nap közben.

A mai nap sem zajlott sokkal változatosabban. Amikor nagyapa egy percre (na jó, esetleg másfélre) kiszaladt az udvarra, kisemberem olyan sírást rendezett, hogy meg kellett mutassam neki, hol van. Nem hitte el, hogy nem tűnik el megint sokáig.

Látványosan boldog, hogy megint tele a ház, együtt vagyunk.

Barangol a kertben, lesi a fűnyírás fortélyait, fára mászik (kis segítséggel...), békára vadászik nyúléknál, kacarászik, és babanyelven énekel.

Tegnap felpróbálta az apja cipőjét. Annyira aranyos volt, hogy azonnal le kellett fotóznom.

süti beállítások módosítása