anyósom és apósom elutazott volna, vásároltak Nyúl gyerekeinek tejszeletet. Szerették volna a szokásos szombat esti ittalváskor odaadni nekik, de ez nem sikerült, mivel vasárnap hajnalban már úton voltak, az a nálunk alvás határozatlan időre elnapolódott.

Láttam, hogy a hűtőben van, de nem foglalkoztam vele, hiszen ez a nagyszülők "bulija".

Csakhogy ma eszembe jutott, hogy megnézzem, mikor jár le a szavatosságuk. Még jó, hogy megnéztem. Május 28-ig jók.

Mivel a szerda amúgy nagymamás nap lenne Barninak, így keresztanyás napot csináltunk belőle. Közös programot csináltunk.

Szóval Barni nálunk volt, a tejszeletek a hűtőben. Megkérdeztem apósomat, mikor jönnek, várjanak-e rájuk a tejszeletek.

Mivel 29-én jönnek csak haza, így felhatalmazást kaptam a meglepik átadására.

Mondtam is Barninak, hogy nagymamáék valami meglepetést elrejtettek nekik a nagyszülők. Jött is velem azonnal megkeresni és nagyon örült a zsákmánynak.

Véletlenül jött az ötlet, hogy akár meg is köszönheti sms-ben.

Megkérdeztem, írt-e már sms-t, de azt felelte, hogy még nem.

Megmutattam neki, hogyan kell írni, erre ő a következő szöveget írta be:

"Köszönöm a tejszeletet! Barni" - Mondtam neki, hogy ilyenkor jó lenne megszólítást is írnia. Szia Nagymama és Nagyapa, vagy a drága nagymama és nagyapa változatot ajánlottam fel neki. Az utóbbit választotta.

Barni életében először SMS-t írt. Egyedül. Megbeszéltük ugyan, hogy mit fog írni - én megkérdeztem, ő elmondta - de egyedül írta meg.

Nagy lelkesedésében még Nyúlnak is küldött üzenetet, amiben elmesélte, hogy mit csinált. Büszke volt magára.

Szerencsére a nagyszülők és az anyukája is gyorsan válaszoltak neki, így a visszacsatolás is megtörtént.

Büszke vagyok a keresztfiamra is!!!

Örülök, hogy részese lehettem ennek.

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... 
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked..."
Veronica A. Shoffstall

Zümikém ma jött rá, hogy ha különböző szándékoknak, vagy igényeknek jelet ad, akkor könnyebben megértjük őt.

Anyukámnak mutatott egy teljesen egyértelmű új jelet, a kérem jelét.

Kinyújtotta felé a kezét, és az ujjait mozgatta. Összecsukta, kinyitotta.

Megkapta, amit szeretett volna és utána már tudatosan használta a jelet.

Többször megkérdeztem tőle, hogy "Zádi, hogy mutatod, hogy kérem?"

Minden alkalommal megmutatta ügyesen.

Ezt már teljesen tudatosan használja.

Elfogult lennék? Lehet.

Most élem át először, hogy a gyermekem rácsodálkozik a világra.

Rajta keresztül újra tanulom az ÉLET-et.

Új értelmet nyer minden mozdulat, minden fogalom.

Kimondhatatlanul felhatványozódott az egészség értéke és jelentőssége.

Megint nem leszek jó reklám az egészségügynek, annak ellenére, hogy nagyon kedves doktornővel hozott össze a sors.

Ma voltam ugyanis gasztroenterológiai szakrendelésen, a góckutatás részeként.

Egy vizsgálatra mentem - volna - ami helicobacter kilégzési teszt - LETT VOLNA.

Már az egész gyanús lehetett volna, de nem is gondoltam rá...

A bőrgyógyász a pöttyeim vizsgálatakor már szólt, hogy ez a vizsgálat éhgyomorra történik, nem is ihatok előtte.

Csakhogy, amikor felhívtam a kórházat időpontot kérni, a hölgy azt mondta, majd megbeszéljük. Mármint nem az időpontot - azt adott - hanem a vizsgálatot. Csak a szakrendelésre kaptam időpontot.

Délután 14:45-re.

Elkezdtem spekulálni.

Ha nem eszem és nem iszom addig, az bizony a tejcsinek nem tesz különösebben jót...

Úgy döntöttem, hogy egy vagy elvégzik most a vizsgálatot, vagy nem - re nem fogok koplalni.

Meg is ebédeltem indulás előtt.

Időre odaértem, egy kedves (tényleg nagyon kedves) doktornő hívott be, megkérdezte, miben segíthet.

Vázoltam, miért jöttem, erre ő felvilágosított, hogy a vizsgálatot nem tudják elvégezni, mert nincs pénz valami hozzávalóhoz.

Egy gyomortükrözést tud felajánlani helyette.

Ez nem vicc!!!

Egy kilégzéses vizsgálat helyett biopsziát!

Köszöntem a kedvességét... és ... nem éltem a lehetőséggel. (Volt már benne részem korábban, köszönöm.)

Szerencsétlen doktornő mindent megpróbált, vérvétellel részben meg lehet oldani a kérdést (az megint más téma, hogy ezt a fajta vizsgálatot nem szokták vérből végezni, így külön űrlap és engedélyeztetés szükséges hozzá, de ő kijárta nekem).

Már csak az a gondolat motoszkál a fejemben, hogy hány embernek okoznak országszerte fölösleges fájdalmat és rizikóznak az életével (egy mintavétel után be is vérezhet a gyomor fala...) a pénzhiány miatt???

Nem, ilyet nem is kérdezek...

A jogi ügyek rész emlékezetet igényel.

Történt ugyanis, hogy 2009 novemberében szerettem volna a szakdolgozatomat levinni Pécsre (utolsó utáni határidőre), amikor lerobbant a kocsi az egyik kereszteződésben.

Jogsim egyedül nekem volt az ott lévők közül, de akkor már az ikrek közül egyikük visszafordult, így veszélyeztetett terhesen táppénzen voltam.

Velem anyósom és apósom jött. Ők tolták félre az autót, a lehető leggyorsabban, a legrövidebb úton a forgalomtól.

Január 15-én, a születésnapomon érkezett meg a büntetésről szóló határozat.

Fellebbeztünk nyilván, hogy nem tudok rossz helyen parkolni egy műszaki hibás járművel...

Mindenféle igazolás, nyilatkozatok tömege... és 5000 Ft illeték.

Vártuk a választ, vártuk, de nem jött.

Máig.

Ma megérkezett a határozat, amiben (2010. augusztusi dátummal) helyben hagyták az eredeti büntetést. Az indoklásban azt taglalják, hogy az én döntésem volt, hogy hova toljuk az autót.

Igen, ez igaz. Az én döntésem, hogy egy olyan nagyszülőpár, akik végig dolgozták az életüket (és ez sajnos az egészségükön is meglátszik) hova tolja az autónkat.

Be kell vallanom, nem tolattam velük messze, egy zárt parkolóba, hanem a forgalomból a legrövidebb úton ki...

Ezek szerint rosszul tettem.

A dátum a határozaton 2010. augusztusi, ma kaptuk meg és 30 napunk van a kézhezvételtől számítva, hogy befizessük.

KÖSZI!!!

Az élet szép!!!

Megint a pénz!!! Holnap megint ügyvédhez fut a párom. Ez már majdnem vicces.

De jöjjön a végére egy kedves történet.

Zádi ma ázott meg életében először.

Vártuk az esőt, vártuk, de hiába. Estefelé drágám kiment vizet hozni a hordókba és öntözni.

Amikor Zádi felébredt a délutáni szunyókálásból, mi is követtük.

Segítettünk az öntözésben, miközben fölöttünk dörgött és időnként villámlott.

Ez viszont az elmúlt napokban többször is előfordult, de eddig az eső elkerült minket.

Nem adtuk fel, lelkesen öntöztünk, amikor a várva várt eső megérkezett.

Mivel viszont nem tudhattuk, hogy lesz-e elegendő csapadék, így be akartuk fejezni az öntözést.

Csakhogy mire a végére értünk, már esett is.

Zümikém fejére húztam a pólóját, feljöttünk és már tettük is bele a kádba és zuhanyoztuk le meleg vízzel, hogy átmelegedhessen, és meg ne fázzon.

Mit tagadjam, élvezte a kis csibész.

Az öntözést, az ázást, a sarazást és a ruhában kezdett extra fürdést is.

Nem is kell kétszer hívjam, ha öntözni megyek.