Ma számot vetettem Zádi idegen - haverjaiból.

Szóval apja ma este mondta el, hogy a múltkor az utcánkban járt egy rendőrautó. Megálltak a házunk előtt (nem hozzánk készültek jönni!) és Zádi éppen az ablakban állt, kikémlelve.

Annyira megtetszett nekik a mi barátságos kisemberünk, hogy még a villogót is bekapcsolták neki.

Képzelem milyen látvány lehetett nekik az ablak belső párkányán álldogáló és (legtöbbször) az ablaküveget nyaló, kalapáló és tapizó baba.

A kukásembereknek rutinból integet (bezzeg amikor én kérem, hogy ennek, vagy annak az embernek integessen, akkor *@szik rája...

Tehát a kukásemberek, meg a rendőrök bejönnek neki.

Ma a szomszéd néninek is integetett.

Tud egyedül játszani a búgócsigájával, ami azért nagy szó, mert ahhoz, hogy pörögjön függőlegesen kell tartani a pörgetésnél.

Új szava (illetve kifejezése) is akadt ma: csingiling (tőle valahogy csinging-nek hangzik, de nagyon tündéri).

Egyedül voltunk, egymásra vigyáztunk, amikor azt mondtam neki, hogy gyere, menjünk ki a konyhába!

Jött, odaért hozzám, nyújtotta a kezét, hogy indulhatunk, csak éppen nem a konyhába igyekezett, hanem lépcsőzni akart.

Nem baj, majd megtanulja!

Most pedig száguldok aludni!!!

Túúúl korán kelt az én drágám ma (is), így megfelelően fáradt vagyok.

Délelőtt autót mostunk, Zümi is ott ült a kocsiban és figyelt. Nem is olyan soká, majd ő segít az apjának takarítani a négykerekűt...

Délután találkozónk volt Ivettékkel nagyon jó volt látni őket. (Nem az unokatesóm, hanem a barátnőm Ivett.)

Kaptunk játék kölcsöntelefont, amit Zádi nagyon megszeretett. Eleinte nem is kattant rá, de amikor én "telefonáltam" vele dédinek, akkor már neki is nagyon kellett és el is menekült, nehogy visszavegyem.

Ma is ivott szívószállal. Nagy, teljes méretű, hosszú szívószállal. Volt türelme rendesen szívni, így meg is oldotta ügyesen.

Este nagyot fürödtünk. Közben végig kérdeztem tőle a testrészeit, szépen meg is mutatta, hogy bizony tényleg tudja, hol a lába, a keze, sőt, még a f**kösét is megmutatta.

Bizony-bizony, egyre nagyobb és okosabb.

Ezzel együtt nyilván az akarata is növekszik.

Amikor Ivettéket vártuk, sétálgattunk egy keveset. Ekkor Zümmencs elhúzta tőlem a kezét és jelezte, hogy ő bizony EGYEDÜL akar menni.

Ilyen még nem volt. Eredetileg minden új helyen kezdetben csak mászik, majd utána már ha kitapasztalta a környezetet, akkor mert csak elindulni.

Ma erre rácáfolt.

Szépen sétálgatott egyedül, kergette a galambokat.

Édes totyogóm!

Nyúléknál egyre vadabb a helyzet bacik terén, imádkozom, nehogy nálunk is elkezdődjön.

Bár csak megúsznánk!!!