Ma meglepődött, hogy van keze...

ma a legjobb formáját hozta a felmerülő pocakgondokkal együtt is.

Elég sokat volt ébren - persze a korához képest - nézegette a fényt az ablakon át és sokat mosolygott ébren is.

Látszik, hogy imádja az apját.

Tegnap a szüleim voltak látogatóban, majd a húgom, ma pedig Drágám nagynénje az unokatesója lányával.

Lassan beszivárog a család ismerkedni...

Édes Kisfiam beépül a családba.

Tökéletesen elfogult vagyok.

Gyönyörködöm benne, szeretgetem, szuszogom, imádom és csodálom.

Ez a napi alaptevékenység.

Holnap jön a védőnő és a Világ legjobb gyermekorvosa!

Lassan rátérek majd a szülésre is.

Bocsi!

Időt kérek még egy kicsit...

Ma reggel gondoltam egy merészet és felpróbáltam a fekete korszakom előtti ruháim közül egy farmert éééés... rámjött.

Ezen felbuzdulva ráálltam a mérlegre, hogy kiderüljön, mennyi az annyi.

Nos, kijelenthetem, hogy a szülés után 70 dkg maradt rajtam.

Illetve valahogy így.

52 kg valamennyiről kezdtem a pocakosságot és most 52,7 kg vagyok.

Mivel az akkori dekákra nem emlékszem, így egyszerűbb számolni.

Szóval jól meglepődtem.

Valamennyi pocak még van, a tejcsi belövellt, így Drágám szerint inkább mínuszban vagyok.

Nos, ezek súlyos megjegyzések...

A szörnyű ruhácskáért nem vállalom a felelősséget!!!
Ez a kép még a kórházban készült, ahol pedig a babák nem hordhatják a saját ruháikat...

szépen aludt a mi Drágánk...

Kétszer is "megugrotta" a három órás mércét, de volt azért olyan is, hogy fél óra után újabb adag szopira vágyott.

Ezzel szemben ma egész nap nyűgösködött.

Alighanem fel van fújódva - mert ennek a jelei mutatkoznak - hallatszanak.

Sajnos nagyon megkínozza, sír, felsikít, nem tudok segíteni érdemben.

Mielőtt végigkérdezitek, mit ettem - jelzem, hogy semmi veszélyeset! Tényleg.

Viszont a kórházban egy véletlen folytán laktózos gyógyszert kaptam, ami igencsak kikészített. Alighanem Zádorhoz még csak most ért el az "áldás"...

Nos, amúgy csoda volt, tartom a karomban és meg kell szaglásznom, simogatnom, puszilnom, hogy érezzem Őt, hogy elhiggyem, hogy tényleg megérkezett.

Az egyetlen hátrány, hogy most írás közben is többször azon kaptam magam, hogy ébredek.

Le-lecsukódik a szemem.

Hiába no, fáradt vagyok.

Elég rossz a vérképem a vérveszteség miatt. Kapok ugyan gyógyszert, de ez is hosszú történet.

Húúú tényleg meg kell próbálnom előbb jönni majd és szép sorban mindent elmesélni.

Meg is fog történni.

Ígérem.

No, megint leragad a szemem, így most el is teszem magam holnapra, amint Zádorom hagyja...

DT!!!
Amíg öltözött, a mackó zenélt neki...
Nagyon tetszett a dalocska, kifejezetten figyelte.
Köszönjük!!!

Egyetlen hangja sem volt.
Élvezte a fürdést nagyon. :)

Fürdésre készülődve...

Hazaérkezés után percekkel a Pasik édelegnek.
Oda - vissza mosoly :)