ÁÁÁ nem hiszem.
Vagy?

Igazán nem tudom.

Gabóval sem volt egyértelmű, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg magzatvíz a magzatvíz.

Most pedig nem tudom, hogy a keményedés tényleg olyan keményedés-e.

Csak fura, hogy ma kb. 20-30-szor történt.

Most már ülve is.

Eddig csak akkor, ha álltam, vagy járkáltam.

Most, ahogy itt ülök a gépnél, megint...

Cseppenként ki kell ürítenem a hólyagom, nehogy foglaljam a helyet.

Szóval Apró nem fér a bőrömben...

Reggel voltunk a szülésznőnknél, meg Apunál, meg az Illetőnél, aztán a munkahelyemen (táppénzes papírozni) meg látogatóban egy bácsinál köszönteni, megvártam a Párom, amíg 2 helyen intézkedett (szigorúan kényelembe helyezkedve), elmentünk Gabó ágyához, mert nem tudom meddig tudok így megjelenni Nála...

Drágámnak a könyvelővel is találkája volt, amit szintén az autóban vártam ki.

Kaptunk egy csodacsomagot Drága Mamikámtól két gyönyörűséges rugdalózóval!!!

Szóval zsúfolt és hosszú napunk volt.

Eredményeképpen jól kifáradtam.

Amint hazaértünk le is feküdtem, a keményedések lassan elmúltak (ritkultak).

Drágám még a vacsit is ágyba hozta nekem.

Most pedig felkeltem, hogy még írjak egyet, de ahogy itt ülök, mintha megint kezdené. Na nem olyan intenzíven, ahogy napközben.

Szerintem nagyon gyorsan lezuhanyozok és lefekszem. Ha más nem, holnap NST-t és a vizsgálaton minden kiderül.

Lehet, hogy egyszerű keményedések és semmi több.

Lehet, hogy a front (ez mindig jó alibi).

Lehet, hogy túlstrapáltam magam ma.

Szóval nem tudom.

Ha van valami, jelentkezem.

(Most hirtelen a tippek márciusról februárra módosulnak???  )

Hú tényleg magam sem tudom mi ez.

A "könnyebbedést" nem érzem, de azt írta a könyv (több is), hogy többedszer szülőknél lehet, hogy ez csak a szülőágyon jön el.

A savam még mindig a fülemben, a hólyagomat még mindig vízágynak használja.

Na, majd kiderül.

Mindenesetre holnap elvisszük a táskát magunkkal, hátha haza is hozhatjuk.

A csomagtartóból azért nem vesszük ki.

ÁÁÁ!

Ez még talán nem az a bizonyos.

Most kezdem komolyan venni, hogy nemsokára közöttünk lesz.

Meg azt is, hogy előbb meg kell szülnöm.  

Szép meccs lesz.

Na, elteszem magunkat holnapra.

A múltkor még azzal dicsekedtem, hogy nem vagyok azon a szinten, hogy egy mosópor reklámon el tudnám sírni magam.

Nos, konkrétan nem rémlik, hogy mostanában lenne jó/normális mosópor reklám, így ezt nem tudom felmérni pontosan, de a jelek afelé tendálnak, hogy szépen haladok ez irányba.

Ma délelőtt a jégkorcsolya páros versenyt néztem és a győztes páros kihirdetésénél gyönyörűen elérzékenyültem.

Ennek előzménye, hogy tegnap az indexen egy videót láttam a kanadai páros talán 2007-es versenyéről, amikoris a férfi korcsolyája felvágta a nő arcát, amit aztán 80 öltéssel varrtak össze plasztikai sebészek még aznap éjszaka...

Már a videó megnézésekor (teljesen véletlen volt, nem vagyok mazo!!!) nyeltem a könnyeim, de akkor szépen tovább is léptem, mert konstatáltam, hogy a túlérzékenységi faktor erős lett.

Ma pedig - újra.

Szóval szépen haladok.

A rengeteg hozzászólást köszönöm, serényen készítgetem a táblázatot Aprónak.

Amit viszont megsúgok:

Nem a Párom fogja átvenni a helyem itt, hanem Viki barátnőm vállalta, hogy tudósít majd, mikor Apró megérkezik.

A másik dolog pedig: aki már megtalált az iwiw-en, az észre vehette, hogy semmiféle utalás nincs fent Apróra vonatkozóan.

Ezt egyelőre így is szeretném hagyni.

Itt a blogon - amiről tudok - egy olyan ember olvasgat, akinek amúgy semmi köze nem lenne hozzánk, ha én dönthetnék - de ez már lefutott ügy, nem kezdem elölről.

Az iwiw-en viszont többen is vannak, akiket nem szeretnék Apróról értesíteni.

Így itt természetesen továbbra is minden fontos fel lesz jegyezve, de oda nem viszem el a változásokat - egyelőre.

Remélem megértik majd azok, akik nem tudnak a blogról és csak később derül ki számukra Apró érkezése.

Mindegy. Volt okom így dönteni.

Legyen ennyi elég.

Nem teszem ki Aprót a rossz akarat halvány árnyékának sem, ha megtehetem.

Szóval részemről/részünkről ne várjatok ott nagy bejelentést, mert nem hiszem, hogy megtörténne.

A családjaink lehet, hogy másképpen döntenek, de az ő ismeretségi körük nem teljesen fedi a miénket, így ezt a döntést rájuk bízzuk majd.

Nos, mára ennyivel kell beérnünk, mert igen későn jutottam géphez és jóóó fáradtak vagyunk Apróval.

A tippeket továbbra is várom.

Holnap találkozunk a szülésznőnkkel, csütörtökön NST, szóval továbbra sem fogunk unatkozni.

Ezért nem férek el a saját bőrömben...

37 hetes netes baba

IGEN, most már sokkal nyugodtabb vagyok.

Sajnos ezt a pocakosságot - minden igyekezetem ellenére végig feltételes módban kezeltem, folyamatos aggodalomban.

Igen, mert tudom, mi minden előfordulhat.

A 12. hétig - az első nyilvánvaló idegszakasz.

A 28-29. hétig a második - már életben maradhatna...

A 37. hétig - csak érjen meg a tüdeje is megfelelően...

Most pedig: csak menjen minden rendben a szülésnél - Nem történhet semmi baj.

De ezt most abbahagyom.

Mindig figyelmeztetem magam, hogy bizakodni kell, hogy hinni kell, hogy pozitív energiákat kell sugároznom Apró felé is és nekem is a lehető legnyugodtabban kell hozzáállnom.

Nyilván nem a fájdalomtól félek.

(Jójó, nem vagyok mazo... Nem lesz gyaloggalopp... De csak érkezzen meg közénk biztonságban a mi drága Kisfiúnk!!!)

No, de igazán nem erről akartam ma írni.

Megnéztem a minden héten idézgetett Nina Grunfeld könyvet.

Úgy tűnik, az érett magzathoz már nincs mit hozzáfűznie.

Arról ír, hogy most aztán már legyünk felkészülve. A csomag legyen összekészítve, a szomszédokkal legyen egyeztetve, a taxi társaságok száma legyen felírva, Apa minden elérhetősége legyen kiplakátolva, ha van már gyermeke az embernek, legyen lebeszélve, ki fog rá(juk) vigyázni AKKOR.

Ja, a tank legyen feltöltve, a babakelengye legyen tiszta és összekészítve. Szóval ilyenek.

Ezt most nem fogom ide bemásolni.

Megnyugtatásul összegzem:

Most aztán már fel vagyunk készülve. A csomag össze van készítve - Párom szerint olyan nehéz, hogy el nem tudja képzelni mi marad itthon, ha elvisszük a pakkot.

A szomszédokkal nem egyeztetek, miért is tenném.

Nem taxival fogok szülni menni. Párom, Nyúl, vagy Apukám megoldják a dolgot.

De a legvalószínűbb a Párom lesz, hiszen nem maradhat le semmiről. Ő olyan APA, aki tényleg mindenből kiveszi a részét.

Nagyobb testvér(ek) ügye nálunk nem aktuális, a tank fel van töltve, a babakelengye tiszta, vasalt, szekrényben elhelyezett állapotban leledzik.

Szóval a könyv ez esetben nem mondott újat.

Ami viszont új:

"Egy ismerősöm" már írja egy ideje, mi lesz a szülésünk ideje.

Ha igaza lesz, az endokrinológushoz (pajzsmirigy dokimhoz) már nem jutok el pocakkal - pedig fontos lenne, de csak 25-ére kaptunk időpontot.

Szóval:

Lehet írni a tippeket. Szívesen fogadom.

Találgatni lehet:

Hónapra: (itt ugye nem sok választási lehetőség van. Február, vagy március.)

Napra: logikusan mától, február 15- március 15-ig, mivel a jelen állás szerint 41 betöltött hétig hagyják pocakban a babát, tovább nem, így akkor legkésőbb megérkezik Apró.

Méretekre: hosszra és súlyra.

Szem és hajszínre (szőke Apa, barna Anya).

Lesz-e egyáltalán haja, amikor megszületik.

Nem teszek fel szavazást a blogra, hanem ha megírjátok kommentben, én készítek egy táblázatot belőle, amit Apró babakönyvébe bele fogok tenni.

Ebből is láthatja majd, mennyien Vagytok, akik szorítotok ÉRTE/értünk. (Ez nekem is nagyon jól esik.)

Szmálylikám!

Te is egészítsd ki a tippedet!

Kíváncsian várom a fejleményeket.

Majdnem elfelejtettem: a kerületem most 104 cm!

Gabót 105-tel szültem, pedig 2550g volt.

Erre most kíváncsi leszek...