Legyetek boldogok! Nagyon! Nem csak 2011-ben, de kezdetnek jó lesz!

Most jó lenne egy szóval elintézni, de sajnos nem lehet. Ráadásul a várakozásokkal ellentétben ténylegesen nem is a középső, hanem a jobb kettes a bűnös…

Na, nem kertelek tovább. Az a bizonyos bűnös a jobb felső kettes fogacska. A bűne pedig a tegnapi éjszaka teljes romba döntése. Zádikánk hajnali 1-től 5-ig sírt. Csak akkor volt csendben, ha sétáltunk vele és ráztuk a fenekét. A zombisodás minden tünetét produkálva járkáltunk fel és alá…

Tisztába tettük, végigbeszéltük mit ehetett, amitől a pocakja fájhat, de nem jöttünk rá…

Bocsi, félholtak voltunk a kialvatlanságtól…

Reggel aztán dédike rákérdezett, nem bújt-e ki a foga az éjjel. Leellenőriztük… és… DE bizony!

Hogy magunktól erre nem gondoltunk?!?!?!?!?

De hogyhogy nem az egyeske érkezett előbb? Hallott már valaki ilyet?

Nem panaszkodom tovább. Jól vagyunk, minden rendben, egy foggal többel megyünk haza, mint amennyivel jöttünk. Úgy látszik még idén köszönteni akart bennünket.

Hát, szia fogacska!

Tegnap Zümikém kipróbálta a hintalovat. Először nem tudta mit is kezdjen vele, de apja megmutatta neki hol tud kapaszkodni, meghintáztatta és akkor már élvezte nagyon.

Minden napra jut egy rokonlátogatás. Vagy jön valaki, vagy mi megyünk.

Az év utolsó napján felidézve 2010-et, köszönetet mondunk a csodáért, amiben részünk volt.

Januárban államvizsgáztam, februárban a diplomaosztóra még eljutottunk, majd a hónap utolsó napján megérkezett Zádor, a mi várva várt babánk. Azóta minden napunkat beragyogja a lényével.

Ahogy ő cseperedik, tágul a világa, felfedezi az életet, mi úgy fedezzük fel vele együtt.

Kiderült, hogy dédikénk második dédunokát is kap, éppen egy évvel Zümi születése után. Nagyon boldogan várjuk mindannyian!

Júliusban családi körben megtartottuk Zádi keresztelőjét. Fantasztikus élmény volt. Pici fiúnk, érezvén a dolog súlyát, megfelelően ordított. Csodálatos emberekkel gazdagodott az élete a keresztszülei személyében. Mi pedig keresztszülei lettünk egy különleges fickónak, a család szivárványgyermekének.

Sajnos az év végén búcsúznunk is kellett, Keresztapám már Gabócára vigyáz, együtt segítenek papikámnak az égi kertben.

Most, hogy együtt vagyunk mamikámnál keresztanyámmal, szépen búcsúztatjuk ezt az évet.

Így, együtt szeretnénk mindenkinek csodálatosan szép 2011-et kívánni!

-          Egészségben,

-          szeretetben,

-          családias légkörben,

-          barátokban,

-          biztonságban, (anyagi értelemben annyit, hogy ne kelljen félni a holnaptól... az anyagi gazdagság nem lehet a legfontosabb!)

-          egymásra figyelésben,

-          szerencsében,

-          hitben (mert hinni mindenkinek kell valamiben, vagy valakiben)

-          beteljesült álmokban gazdag újévet!

Már tudjuk, mennyire igaz. Hisszük, hogy így van. Így kell lennie: 

"Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak."

(Mt 7:8)

Lábak

tudok minden nap írni, mert csak mobilnet van nálunk.

A mai napot viszont semmiképpen nem akartam kihagyni.

Ma 10 hónapos Zádi.

Pár napja megtanult berregni, kacag, ha az apja feldobja és elkapja, apuja hátára mászik és a karja alatt bújik elő újra – saját játékaik vannak… tegnap például megharapta az orrát… na igen, ma reggel pedig az enyémet.

Tudjuk, hogy nem szabad hagyni elharapódzni a dolgokat… de annyira aranyos.

Nem, nem fogjuk engedni neki. Apuja karján még a foga nyoma is meglátszott…

A kutyák közül a nagyobbik (igen kajla, de bátrabb) már odamerészkedett a mi kis banditánkhoz. Hagyta, hogy megsimogassa és egy óvatlan pillanatban a fülét megragadja. (Az azonnali közbelépés megvédte a kutya testi épségét, nyugi…)

Egyre többet áll, egyre stabilabban. Azt a két lépést, amit önállóan meg tud tenni, már egyre bátrabban teszi meg.

Élvezi a LEGO-zást nagyon. Déditől kapta élete első készletét. Állatok vannak benne és 4, azaz 4 db építőelem… Szép tornyokat építünk belőle (állatok és elemek vegyesen), amit Zádi szépen sorban szétszed. Végülis így kezdődik valahogy. Nem a rombolás vágya látszik rajta, hanem az elemeire bontás gyakorlása.

Kipihentük az ideutazást, az első éjszaka után/közben köhögni kezdett a kicsi. El akartuk vinni az ügyeletre, de végül határozottan nem tűnt betegnek a köhögésen kívül. Elkezdtük adagolni a köptetőt, mára szépen felszakadt neki. Az orra is csorog, de nem vészes, nem kellett szívni neki. Jókedvű, napközben nagyokat alszik (otthon nem szokott 2, vagy 2,5 órát aludni egyszerre) – persze csak nappal, éjjel nem tüntet ki a pihenés áldásával…

Az étvágya nem az igazi, de azért attól nem félek, hogy elfogyna. Lehet, hogy egyszerűen kezdi kifejezni az akaratát, hogy reggelire nem brokkolit kér, hanem kekszet teával.

Amiket tud:

-          Egyre ügyesebben mutatja, ha nem kér többet enni. (Rázza a fejét. Még nem mindig, de már többször megmutatta, hogy tudja.)

-          Nyitott szájjal puszit ad – egyértelműen kedveskedik. Odaérinti hozzánk a száját.

-          (Irul-pirul) Harap. Ez egyértelműen nem kedveskedés, hanem játék. Vigyorog előtte és utána. Le kell szoktatnunk róla…

-          Egészen apró tárgyakat is képes megfogni – pici darabka keksz, borsó, zizi… anyacsavar…

-          Szeret egyedül (IS) enni. Amíg én a kanállal adagolom az ételt, addig ő a kicsi kezével felcsipegeti az elé adagolt darabos dolgokat és eszeget nagy lelkesen.

-          Fel tudja húzni a karácsonyra kapott fürdős játékát, a vízilovat. (Én fogom a játékot, ő két ujjával ráfog a kicsi víziló formájú húzókára és meghúzza. Látszik, hogy tudja, hogy valami történni fog.

-          ÖÖÖ, merthogy egyik etetés közben arra lettem figyelmes, hogy valami megcsillan a kezében. Megnéztem mi az és egy alátétet találtam benne. Hirtelen fel sem fogtam mit jelent ez, csak utána kezdtem gondolkozni, hogy hol is találhatta… Elkezdte szétszerelni az etetőszékét!!! Lecsavarta az anyát, ledobta, lehúzta a csavarról az alátétet és itt tartott, amikor felfedeztem. Pasi.

-          Fél térdre ereszkedik, leül, feláll kapaszkodás nélkül. Pár másodpercig áll. Ha valami van a kezében, vagy elfelejtkezik magáról, akkor lép. Eddig 2 a rekord. Egyre többször próbálgatja. Látszik, hogy át akar állni a mászásról a járkálásra. Látványos volt, hogy amikor megérkeztünk, inkább mászott, fel- felállt, megkapaszkodott. Feltérképezte a helyet. Azóta inkább kapaszkodva lépked, időnként kifejezetten meg kell magyaráznunk neki, hogy bizonyos helyeken jobb, ha mászik, de meg akarja oldani másképpen.

-          Nagyon barátságos. Nem fél senkitől, mosolyog, kedveskedik, játszik, incselkedik. Szívesen kipróbál új játékokat (igen hálás közönség).

-          Meg is voltam lepődve, mert dédinél nem voltunk keresztapám búcsúja óta. Egy 10 hónaposnak azért az igen nagy idő. Mégis az első perctől kezdve bizalommal fordult dédihez és keresztanyámhoz is. Nem a kedves idegen hozzáállással, hanem a „családban vagyok, minden rendben” csimpaszkodással. Csak remélem, hogy ez esetleg annak köszönhető, hogy minden este beszélünk dédivel telefonon, és ilyenkor kihangosítjuk, hogy hallhassa a hangját.

-          Érti, ha azt mondjuk NEM. – Csak nem mindig érdekli… (Pirul…)

-          Sokszor nézi a szánkat, amikor beszélünk és egyre több hang jelenik meg a babanyelvben. Ma például azt mondta: mama. A döbbenet, hogy éppen dédire nézett közben. Nos, nyilván nem tudatosan mondta, de úgy örültünk!

-          Ölelgeti a mackóját, odabújik hozzá, ráfekszik, átmászik rajta, látni lehet, hogy kellemes neki a puha szőrös játék.

Amiket eszik:

-          brokkolit (házi főzelék)

-          cukkínit (bébiétel, még azt a darabos bébiételt is le kell turmixolni, ami rizzsel van keverve)

-          krumplit (házilag főzve, főzelékben, pürének, krumplilevesben darabosan és pépesen)

-          céklát (házilag készítve darabosan és pépesítve is)

-          répát (levesből darabosan, vagy krumplival pépesítve)

-          sütőtököt (házilag készítve is)

-          sárga színű zöldbabot (vajbabnak hívják azt hiszem)

-          levesből fehérrépát is (csak keverve, vagy sok egyéb darabossal együtt)

-          gluténmentes kekszet

-          gluténmentes zsömlét

-          gluténmentes kifőtt tésztát

-          gesztenyét (bébiételben)

-          almapürét (bébiételben hússal)

-          almát harapva

-          banánt

-          csirkehusit

-          csirkemájat

-          glutént eddig 1 csipet rozskenyérben, illetve rántásban kapott, nem láttam semmilyen tünetet, hogy ne bírná (lassan igyekszünk hozzászoktatni).

-          Kamilla- és hársfateát iszik, néha rostos baracklevet is, de abból csak egy-két kortyot, többet nem kér.

74-es ruhákat hord, néhány 74-es harisnya már kezd kicsi lenni neki. A cipőt nem szereti, öltözni sem nagyon. Pelenkázáskor, ha tud, megszökik és telerajzolja a környezetét krémes popsinyomattal.

Sötétben nem szeret utazni, kell fényt produkálnunk neki.

Szereti a zenélős játékokat, most tanul könyvet lapozni, egyre ügyesebb.

A hátralévő napokban rokonlátogatás folytatódik. Minden napra be van tervezve legalább egy találkozó.

Jó itt. Együtt vagyunk, jól vagyunk.

Egyszerűen folytatjuk az ünnepet.