Tegnap elkezdtem gyertyát önteni.

Mivel hetente egyszer-kétszer jutunk csak ki Gabócához, mostanában olyan gyertyát viszek, ami legalább két napig ég nála.

Szörnyű, hogy ilyet kell írnom, de ezek a gyertyák bizony drágák...  (Ami ebbe a mécsesbe belefér több, mint 700Ft.)

Utálom, hogy ez is döntő, de így van.

Olvastam viszont régen (talán Tündinél), hogy otthon is könnyen önthetünk gyertyát.

Nyúl tavaly ki is próbálta és tökéletesítette a módszert, így én idén felszerelkezve minden jó tanáccsal belevágtam.

Most készül a negyedik gyertyám.

Dupla öröm, mert az összegyűjtött olvadék gyertyákat is fel tudom használni, ráadásul saját készítésű dolog kerül Gabócához.

Beolvasztottam az eddigi nagy gyertyák maradékát és a harmadik szülinapjára kapott (   ) 3-as maradékát is, amit a negyedik szülinapjáig őriztünk. Így legalább újra hozzá kerül majd.

Anya szeretete világít majd az "ágyánál". Meleget ad télen. - Hú ebbe most nem is gondolok bele, mert baj lesz.

Vidámabb téma:

ZÁDINAK MEGJELENT AZ ELSŐ ANYAJEGYE!!!

Na hol???

Egy igazi rosszcsontnak nem is lehetne jobb helyen!!!

Na?

Találgat valaki?

Inkább elárulom: a popóján! Bal oldalon. Kapott is megfelelő számú üdvözlő puszit... 

Tényleg minden nap hoz valami újat.

Ilyesmi forma a miénk is, de más színű.

Kalandos napunk volt. Mondjuk maradjunk ennyiben.

De ami érdekes, az az este.

Itt voltak Nyúlék, beugrottak.

Zádi és Kingi (Nyuszilányka) jókat játszanak egymás mellett (időnként kicibálják egymás kezéből a játékokat - nem árt ez Zádinak...)

Hanem egyszerre kitalált a két legkisebb egy új játékot:

Kingi beleül Zádi dömperébe, Zümikém pedig tolja. Mászva ugyan, de gyorsan haladnak.

Le is fotóztam őket, ha apja "megmunkálta" megmutatom.

Öntöttem ma gyertyát, mert Gabócának házi készítésűt szeretnék majd vinni.

Végülis elég hisztis volt a nap, de igyekeztünk a legjobbat kihozni belőle.

Szerintem aránylag ügyesen meg is oldottuk.

Mert ilyen nap is kell... Vagy mi...