sem lehetett ma jutni, olyan párás volt a levegő.

Komolyan kijelenthetem, hogy Kenyában volt ilyen időjárás. Ez nem normális állapot errefelé.

Szegény Zádikám is leginkább csak izzadt, ivott (ciciből), kábultan lézengett, vagy dacolt a párával és csakazértis fel-alá tekert a matracon és kúszott, amíg bírta.

Mindannyian lefáradtunk rendesen. Este pedig megérkezett AZ IDŐ. Csörgött, csattogott, villámlott, zuhogott, morgott, zúgott, hát hogy aludjon így egy kisember?

vihar van itt, majd jövök, amikor tudok.

Na? Mire/kire hasonlít?
(Ő tette a saját fejére, majd ott felejtette... Nem mi szadiztuk!)

nagyszerű napunk volt. Zádi fantasztikusan viselte a tömeget, a tábort.

Megmászta és össze-vissza nyálazta Zsuzsi ágyát, beszélgetett, játszott az ismerőseinkkel.

Aludt ügyesen, nem zavarták sem a hangok, sem a tömeg.

Azért mindketten lefáradtunk estére rendesen.

Most megyek is aludni. Engesztelésképpen egy kép még...

Messzidédivel

A család ritkán látott ága Erdélyben

Dédi és a lányai
(Jobb szélen az én mamikám!!!)

A barlangban