... koncentrál ...

...és már...

...sikerült is!

A boldogság kék madara...

A 21g című film is erre keresi a választ - nagyon nagy hatással volt rám, amikor láttam.

Vannak teóriák, amik szerint a lélek a szívben van, hiszen onnan eredeztetjük az érzéseket. Innen eredeztetik a mondásokat:

"Jó szíve van"

"Szívtelen"

"Fáj a szíve valamiért"

A szív szerelmes...

Más nézetek szerint az agyban kell lennie, hiszen az agyunk adja a személyiségünket, ami eldönti az érzéseinket.

Ilyen gondolatokon alapul ez az írás is.

http://www.arvisura.van.hu/keret.cgi?/lelekszerkezet.htm

"A lélek szerkezete

A lélekkutatás már régóta foglalkoztatja az emberiséget, ám akár vallási, akár materialista módon próbálták megközelíteni a kérdést, igazából nem sok sikerrel jártak. Azért szerencsére már születtek olyan kutatási eredmények, - például a magyar időfizikus csoport által, de más, külföldi kutatók révén is, - amelyeknek köszönhetően már elég sokat megtudhatunk a lélek mibenlétéről, szerkezetéről és működéséről. Ezek alapján az alábbiakat tudhatjuk meg róla:

A lélek egy fizikailag is létező speciális, elemi részecske, tehát tovább csak transzcendens módon bontható. Az agyunk közepén, az un. thalamusban helyezkedik el. Rövid kis csápok állnak ki belőle, melyek egyrészt fizikailag is rögzítik a lelket, másrészt ezek a kis „csápok”egyfajta kapcsolódó inrefészek szerepét látják el az agyi idegrendszerhez. Éppen ezért fut be az összes idegvégződés a thalamusba, mert az „interfészen” keresztül minden információ a lélekbe íródik be és nyerődik ki.

Természetesen mint mindennek, így a léleknek is van geometriai struktúrája. Mérések szerint kétféle méretű lélek van: 1 mm és 4 mm nagyságúak, azaz normál emberi lelkek, illetve un. nagylelkek, mint amilyennel bírt pl. Jézus, Mani, Atilla király, vagy éppen Paál Zoltán rovósámánunk. A normál lélek súlya kb. 0,072 g, űrtartalma 5,2359 x 10^-13 cm³, fajsúlya pedig 1,375 x 10¹¹ g/cm³. Ha figyelembevesszük, hogy pl. a higany fajsúlya 13,6 g/cm³, akkor láthatjuk, hogy egy hihetetlenül sűrű dologról van szó, hisz a lélek a legnehezebb anyagi dolognál is mintegy 100 milliárdszor nehezebb fajsúlyú. Ezért tud áthatolni mindenen, az agyunkon, a lakás falain, vagy bármely más anyagi dolgon is (például meditációnál, vagy amit már mindenki megtapasztalt: álmunkban).

Két fő része van a léleknek: a középső magot alkotó lélekelektron és a külső héjat alkotó lélekproton. Alakja ikozaéderes szerkezetű (20 háromszög által határolt szabályos térbeli alakzat), így leginkább a neutronhoz hasonló szerkezetű. Tömegének mintegy 95 %-a a külső felszínen nyilvánul meg, csakúgy, mint a neutronnak, a Földnek, vagy magának az univerzumnak is (emlékezzünk Hermész mondására, miszerint „amint fenn, úgy lent”). A benne lévő dimenzióforrások száma azonban sokkalta több, becslések szerint kb. 1,629 x 10²³, míg a neutronban ezek száma kb. 740.000. A központi magot körülvevő réteg tulajdonképpen 64 rétegű cellácskákból áll, melyek különböző információkat tárolnak. A feltudat, azaz a felső réteg tárolja a jelen életünkben összegyűjtött információkat. Itt most természetesen nemcsak a lexikális tudásra kell gondolni, hanem a létező összes érzékelésre, így a hangokra, illatokra, érzésekre, stb is. A mélyebben lévő rétegek pedig az előző életek információit tárolják. Ezek - mivel eléggé el vannak zárva – nem hozhatók elő egyszerű emlékezés által, de a regressziós hipnózissal innen is tárhatók fel emlékek. Összesen mintegy 5000 életnyi adat fér el a lelkünkben. Ha valakit – pl. egy autóbalesetnél – súlyos ütés ér, akkor megsérülhet a cellarendszer hullámtere, illetve a test és a lélek közti interfész-kapcsolat, (hisz mivel hihetetlenül sűrű anyagról van, a tömegtehetetlensége is nagyon nagy). Ekkor következhet be agyrázkódás, hosszabb-rövidebb ideig tartó amnézia, kóma, vagy ha a lélek teljesen kiszakad a thalamusból, akár halál is. Persze ettől maga a lélek még nem fog elpusztulni – az örök életű, hisz egy önfenntartó rendszer – viszont ezt a bizonyos testet leveti megáról, s majdan egy másikban újra inkarnálódhat.

Lelkünk még kevéssé ismert része, annak belső magja, a lélekelektron. Annyi azért tudható róla, hogy innen egy láthatatlan fluidszállal össze vagyunk kötve a szülőbolygónkkal, ezen keresztül naprendszerünk központjával, a Nappal (mint magasszintű szellemi entitásokkal) és így a fraktális rendszeren keresztül magával Istennel is. Ily módon kaphatunk ihletet, juthatunk problémamegoldó gondolatokhoz, s ily módon állunk (minden) életünk minden pillanatában isteni megfigyelés alatt..."

Mostanában sokat gondolkozom ezeken.

Már kezd látszani Gabó és Zádi személyisége közötti különbség.

Mintha a Jóisten most egy kiegyensúlyozott, EGÉSZSÉGES mosolygombócot adott volna nekünk.

Gabó is vidám volt nagyon, csak kevés ideje/ereje jutott a mosolygásra...

Aggódtam (miért is ne?!?!?) hogy az állandó aggódásommal majd megkeserítem Zádi életét, de ehelyett Ő tanít meg engem kevésbé aggódni.

Tényleg nem sír, csak ha valami gondja van (melege van, éhes, kakis, pocakja fáj, mocorognak a fogcsírái). Még akkor sem sír, ha álmos, csak nyöszörög, hogy tudjuk, hogy ez már nem jó neki.

Sokat játszik a fölé akasztott játékokkal, de azért bele is tud fáradni a nagy játékba. Ilyenkor jelez. Mi elvesszük felőle és máris minden rendben.

Szívesen van hason, igazán mélyen csak úgy tud aludni.

Rengeteget mosolyog és olyan ellenállhatatlan mosolya van!!!

Visszatérve a lélekre, igazán nem tudom a választ, csak megtaláltam ezt a leírást és gondoltam megmutatom.

Ti mit gondoltok? Hol a lélek?

Az a gonosz fehér rendetlenkedik...

Zádi megkapta a 3 hónapos oltását. 

Sikoltott egyet, kicsit sírt, de biztosítottam róla, hogy "megmentem" és gyorsan megnyugodott. Még cici sem kellett engesztelésül.

Nyúl olvasta valahol, hogy ha fájdalmat okoznak/ fájdalmat érez a gyermek, nem túl jó ötlet cicivel vigasztalni, mert ez későbbi evési zavarokhoz vezet, hiszen a cici végülis étel. Mi pedig ösztönösen azzal nyugtatunk. Ha nagyobb lesz, akkor is az étkezéssel próbálja majd magát megnyugtatni...

Ebből a szemszögből nem is gondoltam végig ezt a témát előtte. Pedig logikus...

Na mindegy. Végülis Zádinak eddig sosem kellett cici a vigasztalódáshoz. Ez jó.

Tényleg nem hisztis gyermek. Ha gond van, csak akkor "szól".

Ma reggel hihetetlen édes volt. Előbb Nagyapjának "magyarázta el", hogy igényli a társaságát (tényleg egyértelmű volt, magam is meglepődtem), majd Anyósomnak, hogy rajta akar aludni. 

Délben mentünk az orvoshoz, 13:15-re volt időpontunk.

Először lemértük a fiatalembert:

a súlya: 5920g

a hossza: 65 cm

a fejkörfogata: 40 cm

a mellkasa: 42 cm

Fantasztikus adatok!

Mostantól 1 csepp D vitamint kap, mert 60 dkg-ot hízott.

Doktorbácsi leírta, hogy teljesen normálisan (átlagosan) fejlődik, én pedig büszke voltam rá.

A doki után bevásárolni mentünk, mert megígértem szivárványgyermeknek, hogy sütünk muffint, hogy holnap vihessen magával az új iskolájába a leendő osztálytársainak, amikor először találkozik velük.

Nagyon készül a drága!!!

Sütöttünk almás-csokis és epres muffint is. Nagyon büszke volt magára, de én is rá!

Tényleg sokat segített. Kimérte az adagokat, a gépet be- és kikapcsolta, csokit tört, adagolt, epret mosott és szeletelt, muffint díszített. Csuda ügyes volt.

Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd a gyerekek.

Jól telt a napunk, borogattuk Zádi lábát, de aranyosan mosolygós volt.

Most már alszik.

Én is megyek, mert holnapra több elintéznivaló is maradt.

Többek között orvoshoz megyek, mert a nyaki nyirokcsomóim közül az egyik 2 napja fáj. Ez nem tetszik nekem.

Úgy tűnik, a dolog csak rosszabb lesz, már nyelésnél is érzem.

Jobb lesz megnézetni.

Na, elteszem magam holnapra.

Tényleg, ha oda jutok, még vérvételre is mennem kell délután. Pajzsmirigy kontroll. De vajon odaérek-e?

Na, tényleg lefekszem. 

Szappanoperánk következő részét mutatom be...

Jött, látott...

Persze nem egyeztetett.

Megegyeztünk ugyebár, hogy szól, mielőtt jönni szeretne és megegyezünk.

Múlt hónapban felhívott, hogy "most jönnék". Nem voltunk itthon. Mondtam, hogy a városban vagyunk. Ledaráltam, mi van velünk és elköszöntem.

Erre most fel sem hívott.

Szerencséje volt, mert még éppen itthon talált minket, ugyanis hallásvizsgálatra mentünk a városba. Éppen indulás előtt kapott el minket.

Mindegy. Ledaráltuk a helyzetet Nyúllal, mert Ő vitt minket a városba és így mindkét babát látta kedvenc védőnőnk.

Bementünk a város hallássérültekkel foglalkozó intézményébe, ahol ezt a speciális vizsgálatot elvégzik (ez egy objektív vizsgálat, nem kell aludnia a babának és 99%-osan megbízható).

Ebben az épületben sokféle fejlesztést végeznek.

Gabóval ide jártunk hallás, látás és mozgás fejlesztésre is.

Szerettem azokat az embereket, akik ott vártak minket, ezért amikor megérkeztünk és láttam, hogy még várnunk kell, felhívtam a Gabó látásfejlesztő pedagógusát, hogy ha ráér, jöjjön le és bemutatom neki a Kispasit.

Szegénykém éppen "terepen" volt, így nem találkoztunk. De nagyon hálás volt, amiért hívtam, mert hetek óta rágja magát...

Nem is értettem, mit beszél.

Elmondta, hogy volt egy továbbképzés gyakorló védőnőknek, ahol ő is tartott előadást. Még megvannak neki azok a képek, amiket Gabó fejlesztésén közösen készítettünk neki, hogy tudjon konferenciákon, egyéb helyeken előadni.

Ezekből a képekből vetített le 1-et ezen a továbbképzésen, ahol a mi "csodálatos" védőnőnk is részt vett.

Ne is mondjam, több se kellett neki.

Máris jelentkezett (azt hiszem nem mindenki előtt, de a végeredmény tekintetében majdnem mindegy is), hogy ez milyen dolog, hiszen ez a gyerek már nem él.

Szerencsétlen fejlesztő csajt pedig leszúrták, hogy képzelte.

Nos, kérdem én: a védőnő életében egy fűszálat nem tett keresztbe a fiamért. Miért gondolja, hogy holtában meg kell védenie egy olyan helyzettől, amire pedig én adtam engedélyt?!?!?!?!????

Mi köze neki hozzá?

Miért játszotta a jólértesültet???

Milyen alapon hozta kellemetlen helyzetbe azt az embert, aki pedig kitartóan próbált Gabónak segíteni???

A Férjemmel úgy döntöttünk még a patológussal való egyeztetés alatt, hogy ha tudnak valamit tanítani Gabó történetével, csak tanítsanak.

Nekünk ez nem fáj, másoknak pedig segít.

A fejlesztőpedagógus sem a nevét, sem a betegségét, sem a történetét nem mondta el, csak megmutatta az egyik fejlesztő feladatot. Ez volt akkora baj???

Tudtam ezekről a képekről. Részt vettem az elkészítésükben, ettől a nőtől kaptam meg én is őket és megengedtem, hogy továbbra is felhasználja.

Ehhez a védőnőnek semmi de semmi köze és pont.

Pedig már azt hittem nem tudok rajta meglepődni. De mégis...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Mindenesetre a jó hír, hogy Zádi hallása mindkét fülére tökéletes. Ezt valójában már tudtam, de most papírunk is van róla.

Nyuszi szerint 3 évesen kell majd elővennünk ezt a papírt először, hogy bizonyítsuk porontyainknak, hogy tudjuk, hogy hall minket, majd 14-15 évesen...

Nem baj, majd bekeretezzük. Úgyis szép egy ilyen lelet.