Húúú de gyorsan kell írnom, mert most ébredtem rá negyedszer, hogy bealudtam a gépnél.

Vissza kell térnem a délutáni pihenésre és végre az EMBERI IDŐBEN VALÓ LEFEKVÉSRE sem ártana koncentrálnom.

Szóval most nem írok hosszan.

A napot reggel egy kedves ügyvéd barátunk telefonhívása kezdte, érdeklődött (telve aggodalommal), hogy miért nem talált a munkahelyemen.

Amikor meghallotta a választ, annyira örült, hogy megkönnyeztem. (Tudom, az anyahormonok...)

Ezután hívott a húgom, hogy megvan a kutyája, majd egy családi barát jelentkezett be.

Délután ÉN MENTEM A KISNYULAKÉRT az iskolába, óvodába.

Ez nagyon jól esett.

Zs megfogta a kezem és úgy jöttünk ki a suliból, miközben kikérdeztem a napjáról, majd együtt mentünk az öccséért és apjukért az óvodához.

Együtt beugrottunk Gabócához is.

A fiúk gesztenyét szedtek, de egyből meg is találták Picikém "ágyát".

Gyújtottunk gyertyákat, majd hazavittem őket.

Most pedig tényleg le kell feküdnöm, mert Apró fáradt. 

Gondolkodtam, hogy leírjam-e. De ez is hozzá tartozik a mai naphoz... 

Ma este észrevettem, hogy el van törve a jegygyűrűm.

Egyszerűen fogalmam sincs mi történhetett vele.

(Még jó, hogy nem most döntöttem el, hogy nem leszek többé babonás...)

Folyamatosan rajtam van, nem szoktam levenni.

Nagyon szomorú lettem tőle újra.

Drágám tervezte, készíttette el egy ismerős ötvössel. Egyszerűen imádom. Nagyon találó a mintája. Egyedi.

Nem tudom mi lesz.

Nem szívesen venném le egy percre sem, hogy megjavíttassuk. Ráadásul nem is tudom, hogy lehet-e, vagy újra kell öntetni, vésetni.

NEM AKAROM!

Ráadásul most erre keretünk sem lenne.

Szóval ezután óvatoskodom majd vele.

Hogy történhetett?

Lélek

Ma kifejezetten rossz napom kezdődött.

2009. szeptember 28-a van. 17 hónap telt el azóta, hogy Gabócánk 17 hónapos korában "átköltözött". Gyújtottam neki gyertyát, nehezen szedtem össze magam.

Később lekötötte a figyelmemet a kutatás, majdcsak elkészül az a dolgozat.

Persze a gondolataim vissza-visszatértek...

Délután, amikor a Párom hazaért, már vidámabb órák következtek. Annak ellenére, hogy amíg Őt masszírozta a gyógyember, én még befejeztem a táblázatom, majd közös utóebédelés után Ő ült le a számítógéphez dolgozni.

Mégis jó volt, hogy itthon van velem. Apró is így gondolhatta, mert délután megállás nélkül ugrabugrált. Csudajó érzés volt. Talán fel akart vidítani.

Megkóstoltam a hazai szőlőt, nagyon jól esett. B. is kapott belőle. Már nagyon várta. Örült is neki nagyon.

Aztán van itt még valami.

Egy zene.

Két napja ezt hallgatom.

Igen, hát azt lehet rólam tudni, hogy ha valamilyen zenére rátalálok (jókor, jó hangulatban kap el a megfelelő hangzás) akkor azt végtelenítve hallgatom napokig, hetekig. Ezt szó szerint kell értelmezni.

Volt olyan, hogy egy egész éjszakán keresztül írtam egy dolgozatot az egyetemre és közben egy bizonyos CD forgott végtelenítve. No, ez a light-os verzió.

Most két napja ugyanazt az egy számot hallgatom.

Jeff Anderson: Halleluja

Igen, ez az, ami a Shrek-ben is volt. Bár a szám sokkal régebbi Leonard Cohen szerzemény.

Az 1984-ben megjelent Various Positions című albumán található.

Valójában a hangulata fogott meg.

Ráadásul nem is tudom felidézni, honnan jutott eszembe. Mostanában nem láttam a Shrek-et sem. Lehet, hogy egy másik film észrevétlen aláfestő zenéje volt, de egyszer csak elkezdtem dúdolni és úgy kerestem rá a Net-en.

Megtaláltam. Sok előadó feldolgozta, de az emlékeimben hallható zenéhez Jeff Anderson hangja hasonlít leginkább.

Kis zenei továbbképzésünket most abbahagyom.

Ha valakinek van kedve, hallgassa meg.

Én még napokig ezt teszem majd.

https://www.youtube.com/watch?v=97-W1muWOHc

Pihenj jól Babácskám...