A kimaradt éjszakát megint nem tudtuk még kipihenni.

Ügyeket intéztünk, jöttünk-mentünk.

Jó itthon.

Lassan összeesem a fáradtságtól, így kénytelen leszek azonnal zuhanyozni és lefeküdni aludni.

Unokatesóm holnap Angliába utazik, sokáig nem látom majd...

JÓ UTAT ÁDI!!! HIÁNYOZNI FOGSZ!

Úgy ásítozom, hogy majdnem kiesek a saját számon...

Le kell pihennem, mert hajnali kettőkor szeretnénk indulni.

Reggelre oda is érünk az én drága Nagymamámhoz.

Igaz, hogy negyedike van, de csak ma jutottam oda, hogy fordítsak a Simon András féle naptárunkon.

Ezt találtam:

"AUGUSZTUS

Szent Kristóf, az utazók védőszentje segítsen téged is földi zarándokutadon!

Szerencsés utat!"

Hát mi elindulunk és ez az út valóban félig-meddig zarándokút lesz.

Isten segítsen bennünket!

Igen, ma szerencsésen betöltöttük a 9. hetet.

Ha minden igaz ügyes, izgő-mozgó Aprónk van, aki már reagál a külső ingerekre, így Apája lázasan pocakdal-keresésbe fogott.

Eddig is magyarázott, dörmögött, nevetett, mesélt, hízelgett neki, de most keresi azt a dalt, amit minden este elénekelhet, ami a szülőszobában is megnyugtatja, amivel majd álomba lehet ringatni.

Gabónál ez nagyon bejött, bizonyítottuk a kutatásokat. Megnyugodott a pocakdalra azonnal, bárhol is volt.

Most Apró számára kell megtalálni a békét, biztonságot nyújtó hangokat.

Szerintem hamar meglesz...

Voltunk ma házidokinéninél, akinél nagy tömeg volt, mert most jött vissza szabadságról, de szerencsére úgy gondolta, hogy ne menjek be a betegek közé és kijött hozzám.

Holnap eltűnünk egy kicsit, szombat este részletes beszámoló jön.

De azért ha tudok jelentkezem addig is.