Már írtam a Simon András féle naptárról, amiben csodálatos gondolatok vannak.

Ezek a mondatok minden hónap elején nagy örömet okoznak nekem.

Mindegyik idézetnek megvan az "illetékese" is. Úgy értem, a közelemben (vagy a blog közelében) lévők közül megvannak azok, akik életébe éppen beleillenek a szavak.

A decemberit ma olvastam el. Le is írom:

"Fölfoghatatlan, és mélyen megható,

hogy a hatalmas Isten emberi gondoskodásra

szoruló, magatehetetlen csecsemőként

küldte el közénk a világ Megváltóját.

Fogadjuk hát be, és dédelgessük szívünkben!

Boldog Karácsonyt!"

Amint elolvastam, azonnal Nyúl jutott eszembe.

Még ebben a hónapban megérkezik a legkisebb nyuszi, így éppen találó.

Fel is hívtam és beolvastam Neki.

Együtt örülünk. Jól esett.

Ma kaptam megint egy érdekes levelet. Egy könyvről volt szó benne. Majd írok róla, ha aktuális lesz.

De van egy könyv, ami viszont tökéletesen aktuális.

Drága Mamikám ugyanis már a szakdolgozat írása közben jelezte, hogy talált nekem valamit.

Mondtam, hogy egyelőre ne is beszéljünk róla, mert nem tudok a szakdoli mellett mást is olvasni.

Ő megvárta, amíg leadom a dolgozatot és ma megérkezett egy NAAAAGY meglepetés. A címe: Szeretettel vár Karcag!

Egy fantasztikus képeskönyv, ami arról a városról szól, ahol az én szívem dobog. (Húú de csöpögős. Ugye?)

De akkor is így van.

Egyszerűen szeretem a hangulatát, az illatait, a fényeit, az életritmusát, az embereket, akik Mamikám miatt mosolyognak rám (Őt nagyon sokan ismerik).

Nagyon nagy szeretettel idézem fel azokat az időket, amikor ott laktam és jártam óvodába.

A reggeli sétákat, a kakaós csigát.

Ha az ember mondhatja egy helyre, ahol hivatalosan nem lakott, csak "átmenetileg", ahová nem született, de a teljes családja onnan származik, szóval mondhatja, hogy ott vannak a gyökerei, hát az enyémek tényleg ott vannak.

Nem hiszem, hogy véletlen, hogy a lelki vezetőnket is ott találtuk meg.

Ma ezzel a könyvvel kicsit kézbe kaptam a nyugalom szigetét...