Vízi csibor...

 2014.07.22. 22:45

mondjuk ez nem túl hízelgő. Ugye?

Mindenesetre apja ezt írta első nap reggel, hogy megnyugtasson:

"minden rendben, a vizi csibor vizet talált"

Na de ne szaladjunk ennyire előre!

Züm hétfő óta úszás táborba jár. Már motiváltuk egy ideje, hogy milyen jó is lesz neki.

Végülis nem volt valóságtól elrugaszkodott az ötlet, mindig is rajongott a vízért, már pocak-kora óta.

Szóval motiválgattuk, hogy várja, engedelmesen várta is, már sürgette a napokat. Sőt, vasárnapra elfogyott a türelem és azonnal Deseda-pancs szükségriadót fújt.

Ééés, eljött a várva-várt hétfő reggel... amikor is... Zádikám szép higgadtan a szemembe nézett és tájékoztatott, hogy ő bizony végig gondolta és úgy döntött (igen, ezeket a szavakat használta), hogy nem megy úszni.

ÖÖÖ

Miért is?

Na, jött a motiválás/2 fejezet.

Remek lesz, ez igazából buli, lesz ott sok gyerek, nagyon szeretsz vízben lenni, tegnap is milyen jó volt...

Erre ő határozottan: "De anya, én már döntöttem."

Újabb győzködés adag, ő újabb tiltakozás, miszerint BIZTOS NEM fog úszni.

Akkor kérlelés, hogy legalább nézze meg magának, erre ő még zokogott is.

Én már-már ott tartottam, hogy hagyjuk a fr@ncba az egészet, amikor győzött a józanész, Zádi szeretni fogja, ha egyszer végre eljutunk odáig! - Még ott is bemondhatja az unalmast, ha tényleg komolyan gondolja.

Elindultunk!!!

Még az úton is azt ismételgette, hogy ő bizony csak megnézi, de semmiképpen nem fog úszni. Azt nem!

Így tettek le engem dolgozni, apjával ők pedig tovább álltak vizitelni.

Ezután kaptam az sms-t (negyed óra múlva), hogy minden ok, gyerek a vízben HÁLA ISTENNEK!

Kiderült, hogy amint meglátta a medencét, azonnal bekapcsolt nála a vízjelző, mint a kutyáknál a labda látványára a "DOBD MÁR EL! DOBD MÁR EL!".

Azóta pedig úszik/játszik, élvezi a tábort, apját elküldte már tegnap délben, hogy "apa menj, egyél, most én is eszek, aztán megyek úszni és holnap gyere értem" - mert a holnap még messze van...

Tegnap olyan történt, ami még soha:

esti bevásárlásnál - ami Züm számára horror, rémesen utálja és ezt a tudtunkra is adja... - Zádikám szépen CSENDBEN ült a bevásárló kocsiban és türelmesen (hulla fáradtan) várta, hogy végezzünk.

20:45-kor pedig édesdeden aludt. - Ezt mondjuk ma is produkálta...

Köszi úszás tábor!!!

 

 

2014.07.17.

 2014.07.17. 11:24

"Ha a gyereket folyton bírálják, a lenézést tanulja. Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja. Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja. Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja. Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja. Ha a gyereket folyvást bíztatják, a bizalmat tanulja. Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja. Ha a gyerek teljesítményét elismerik, a megbecsülést tanulja. Ha a gyerek jórészt helyesléssel találkozik, önmaga szeretetét tanulja. Ha gyereket elfogadják, és barátságos légkörben él, megtanulja szeretni a világot. A gyerekek azt élik, amit tanulnak!"

Robert Fisher

ujjítások - nem elírás!

 2014.07.10. 17:34

Zümi tegnap elvágta a kezét. :-(

Na, nincs vész, nem nagy a baj, csak kellemetlen.

Azóta a sebe többször szétnyílt, vérzett. :-/

Mit csináljunk, mit csináljunk???

Tegnap lefertőtlenítettük, beragasztottuk, de aztán kibontottuk, hogy szellőzzön, jobban gyógyuljon. Megint vérezni kezdett...

Beragasztás, később kiszabadítás, újra...

Ez ismétlődött...

Na, igen.

Ma megkaptam a választ, miért is történt mindez.

Züm "nyitogatja" a sebét, mert kíváncsi rá, milyen az ujja belülről...

Címkék: Zádor

Dr. Neuwirth Magda

 2014.05.06. 16:17

az ORVOS, az EMBER

 2014.05.06. 16:12

Elment...

Harcolt, azután elment.

A kórházból vitte el a mentő, hogy a kollégái mindent megtegyenek érte. Marasztalni is tudták... egy időre.

Őt, aki Gabót visszahozta közénk még, aki a hónapokra betelt naptára ellenére a következő rendelésére behívott bennünket ismeretlenül. Segíteni akart, és tudott is, amennyire akkor lehetett.

Felkarolta Gabót és soha nem hagyta magára. Folyamatos összeköttetésben voltunk, legfeljebb kétnaponta beszéltünk. Tudni akarta aludt-e, evett-e, hogy van.

Olyat tett, amit soha nem gondoltam volna. Bíztam benne, mert egyszerűen úgy viselkedett, hogy tehettem.

Megpróbáltam, lesz, ami lesz. Felhívtam Húsvét vasárnap este 11-kor, és FELVETTE A TELEFONT.

Nemhogy felvette, de segített is. Helyet szerzett Debrecenbe, hogy mindenképpen oda kerüljünk annak ellenére, hogy teltház volt ott.

Be akarta fogadni azután is, hogy Debrecenből el kellett jönnünk, de sajnos akkor átmenetileg le volt zárva az osztály náluk.

Követte az eseményeket. A végén is. Gyászolt velünk. Sőt, azután...

Zádival pocakban még meglátogattam. Boldog volt. Nagyon örült. Tényleg!!!

Amikor az értesítést küldtük a Bethesdába, hogy Zádi megérkezett, magánemberként levelet küldött nekünk. Leírta, hogy boldog, és nagyon szorított értünk.

EMBER, EMBER, EMBER és ha lehet, annál még sokkal több!!!

Soha nem fogadott el egyetlen fillért sem. Szerette a gyerekeket. Azokat, akiket a betegségük miatt mások sajnálnak, vagy kitaszítanak.

Szeretetet és segítséget adott.

Köszönöm a Jóistennek, hogy ismerhettük. Kicsit sírok is.

Morbid, hogy a gyermekem orvosát siratom?

Nem érzem annak.

Isten áldja Neuwirth doktornő!!! Szeretetünk kísérje az útján!

És fogadja odaát azoknak a gyerekeknek a szeretete, akik előre mentek!

Csillagtestvérek idén is...

 2013.12.09. 22:35

 

 http://kapos.hu/hirek/kultura/2013-12-09/csillagtestverek_ejszakaja.html

 

...

 

http://kaposvarmost.hu/videok/kaposvar-most/2013/12/08/csillagtestverekre-emlekeztek_9064.html 

Inkább nem...

 2013.11.23. 20:00

Tényleg jobb lesz, ha most kussolok...

De akkor hogyan szedjem össze magam? 

7

 2013.11.14. 17:31

A kimaradt dolgok... Iskola is...

Mindig egyre több... Évről évre...

De majd Zádi... Ő már hódítgatja az óvodát - Gabó helyett is...

A sosemvolt helyzetek, a sosemvolt ölelések...

Sok a pontpontpont...

Sok a gondolat, sok a mozi. Sok a könny. Mindig azt hiszem, hogy jövőre már majd nem... Vagy kevésbé... De mégis...

Már volt

 2013.11.06. 22:23

olyan bejegyzésem szerintem, ami úgy kezdődött, hogy mindenki másképp csinálja...

A barátkozást,a csajozást, a bizalmat, a szórakozást, a szülinap megünneplését, a betegség feldolgozását, a többé nem-eket, a búcsúzást, a HIÁNYT, az emlékezést...

Hiányzol Vidikém - Jóbarát!

Ha nem akarják, ha valamiért nem engedik, ha eltüntettetik, vagy eltüntetik, ha kijavítanak és megmagyarázzák... maximum nem ott, hanem itt.

Mert más nem számít!

Tudom, mert tudom, hogy vannak Veled olyanok, akikkel meg tudod értetni magad...

És ott van Gabóm, akit nagyon sok mindenre megtaníthatsz az életről, még akkor is, ha mindketten már odaát egy öröklétet éltek...

Nem ezen múlik... Csak rajtunk. Rajtad, rajtam... Az ígéreted még betartatom. Ha megérdemlem, hogy én is ott legyek majd veletek... MAJD...

BOLDOG SZÜLINAPOT!!!

Ismét

 2013.11.01. 23:45

november 1.

Zádi kicsi lámpásával felderíti a temető zugait, mi pedig csinosítjuk, szépítgetjük - szeretgetjük Gabó "ágyát"... Őt magát...

 

 

Ezt a verset DT küldte nekem (ki más?... ) Itt is köszönöm! Lesz még vele dolgom, úgy érzem...

-

Ágai Ágnes: Emlékezlek

-

-

Igen, már tudlak emlékezni,

már időtlenedtél az időben.

Nem kérdezem, hány éve,

hiszen nem mérhetlek naptári évben.

-

Valahol gyökeret eresztettél,

s onnan lombosodsz mozdíthatatlanul.

Megálltál. Véglegesedtél.

Már nem akarlak belehurcolni a jelenbe.

Elhelyezkedtél.

Fölém borulsz, védőernyőként

rám sátorozod emlékképedet.

-

Magamra tetováltalak,

bőrömre karcoltalak,

belém égettem alakod eleven mását,

és nézem a hamisítón visszatükrözőt.

Már nem változol,

nincs elcsúszó hangsúly,

nincs szemrebbenés,

nincs előre, hátra,

oldalt mozdulás.

-

Viszlek magamon magammal,

múltam talapzatára állítalak,

és köréd fonom örökre

lelkem versekbe bujtatott

szép, könnyes hódolatát.

süti beállítások módosítása